A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)
Történelem - Karacs Zsigmond: A váradi Kun-család históriája a XVII. századtól napjainkig
Mihály (1862— ), 1885-ben Kemecsei Sárát vette feleségül, a Kemecseiekkel már 1714ben találkozunk Földesen, ősük mint mikepércsi hajdú, 85 társával együtt fejedelmi megerősítést kap Bethlen Gábortól 1615-ben ottani birtokára. Érdekes, hogy a fentebb említett Szatai családdal ellentétben, kiknek az őse szintén mikepércsi hajdú volt, az ő nemességüket igazolták és végig megtalálhatók a nemesi összeírásokban, talán mert vérségi kapcsolatban álltak a régi, szabolcsi alispánokat is adó Kemecsei családdal, s erre vonatkozó iratokat is be tudtak mutatni. Kun Mihály első felesége halála után, 1904-ben vette el Domokos Sárát — a Domokos családról fentebb már szóltunk —, kitől Mihály (1906—1944?) fia született, őt már 1966-ban nyilvánították holttá, mivel a II. világháborúban eltűnt. 1934-ben vette feleségül Antós (Mogyorósi) Ilonát, e família 1662. november l-jén Apafi Mihálytól kapott címeres nemeslevelet, folyamatosan 1749 óta találkozunk velük Földesen. Egy leányuk maradt, Irén, Jenéi Mihályné, ma is Földesen él. József (1871—1953), 1898-ban kötött házasságot Szatai Zsófiával, a Szatai családról már szintén beszéltünk. Öt felnőtt kort ért gyermekük volt. Zsófia 1920-ban ment férjhez a biharnagybajomi Szabó Imréhez. Margit 1931-ben lett a felesége Domokos Károlynak, aki szintén odaveszett a II. világháborúban, 1955-ben nyilvánították holttá, két árva maradt utána: Margit és Róza. Kun Gábor és Ágnes elkerülték a házasság kötelékét, ma együtt élnek az apai házban. A család nevét, most is mint háromszáz év óta, mindig egy fiú vitte tovább, Kun Mihály. EPILÓGUS Kun Mihály (1903—1984) 1930-ban vette el Sápi Rózát. A ma élő Sápi család őse Oláh Lukács, a XVII. század első felében vette el a Földesen élő Sápi Benedek négy lánya közül az egyiket, és 1646. november 2-án kapott címeres nemeslevelet a fia Sápi névre kérve, hogy az ősi nevet tovább vigye, azóta is megszakíthatatlanul Földesen élnek. Kun Mihályt a front közeledtével más negyvenöt javakorabeli földesi férfivel 1944 végén Pestre szállították, ott érte őket a háború vége. 60 Hazatérte után ismét pár hold földjén gazdálkodott. 1950-ben a földesi békebizottság elnöke, majd a még ez év október 22-én megalakuló községi tanács V. B. tagja lett. 61 Az erőltetett formában kibontakozó szövetkezeti mozgalom őt sem hagyta érintetlenül. 1951. február 22-én alakította meg a kisparasztokból (javarészt az egykori kisnemesek utódaiból) álló Kossuth Tsz-t, melynek ő lett az elnöke. 62 Abban az évben igen jó termés volt, mely lehetővé tette a beadási kötelezettség kiemelkedő teljesítését. „Hajdú-Bihar megye dolgozó parasztjai kövessétek Földes, Sáp és Dancsháza dolgozó parasztjait a beadási kötelezettség teljesítésében!" — hirdették a korabeli szórólapok. 63 Furcsa módon mindhárom település 1848 előtt kuriális nemes község volt. Elismerő oklevelet kapott Kun József is, a Mihály apja, a beadás teljesítéséért, aki több gabonát adott a hazának. 64 1956-ban bár sokan kiléptek a tsz-ből, a magot meg tudta őrizni. 1959-ben egyesülve a Petőfi Tsz-szel, a szövetkezet a Lenin nevet kapta. Kun Mihály a Lenin Tsz elnökeként ment nyugdíjba 1969-ben. 1978-ban újabb felülről kezdeményezett egyesülés után már csak egy, a Rákóczi Tsz maradt (?) a községben, mely az újabb változások után, napjainkban van a felbomlás állapotában. Kun Mihály gyermekei közül Róza és Irma házasságban élnek Földesen, Mihály és Emma élve a felemelkedés lehetőségével mérnökként, illetve tanítónőként elkerültek a községből. Végül hadd fejezzem ki mélységes hálámat Kun Gábornak, aki lehetővé tette a kezében lévő régi levelekbe való bepillantást. 60. Fénykép a Budapestre hurcolt földesi férfiakról. Özv. Gál Imréné tulajdona, másolata a szerzőnél. 61. 1944—1969. Földes község tanácsának emlékfüzete. (Debrecen, 1970.) 23. és 28. 62. A 25 éves földesi Lenin Tsz története (Debrecen, 1974.) 9. 63. Röplap a szerző tulajdonában. 64. Elismerő oklevél Kun József földesi lakosnak. 1951. augusztus 20. Kun Gábor tulajdonában. 181