A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Történelem - Rácz István: Az Egyesült Államokba menekült szabadságharcos debreceni deák – Gáborjáni Szabó Sámuel

meg lehet,hogy nem is tudott róluk. így aztán — kevés esettől eltekintve — más nemzetiségűekhez csapódott. Nagyritkán csak a véletlen hozta össze magyarokkal. Az életrajz önmagáért beszél, nem szorul bővebb ismertetésre. Közlésekor azonban szükséges elmondani, hogy ez a szöveg csupán kivonata a Gáborjáni Szabó Sámuel által mintegy 780 lapon megírt naplónak, amiről azonban semmit nem tudunk: korábban megsemmisülhetett vagy ismeretlen helyen lappang. Az önéletrajzot éppen ezért nem tartottam célszerűnek rövidíteni, mindössze a bevezető 3 sorát és a dokumentumokra (saját naplója, katonai igazolások levelek stb.) való hivatkozásait hagytam el. A helyesírást is megtartottam eredetiben, csupán annyit változtattam, hogy a világosabb áttekinthetőség kedvéért az egyes mondatok elején a kis betűk helyett a ma szokásos nagy kezdőbetűket alkalmaztam. Ahol szükségét éreztem, kevésbé ismert fogalmak és helynevek esetében, jegyzetekben tájékoztatom az olvasót. GÁBORJÁNI SZABÓ SÁMUEL ÖNÉLETRAJZA Születtem Nyír-Hodászon Szathmár megyébe 1826-k év Februárius hó 14k napján. Atyám T.T. Gáborjányi Szabó Sámuel evangélikus református lelkész, (meghalt 1849. febr.9.kén). Anyám Peleskey Erzsébet (meghalt 1839 oct.25.kén). Kilencz-éves koromig othon a helybeli elemi oskolába tanultam. 1835k év oct.31.kén a debreczeni református anya oskola növendéke lettem, hol 1842k év November 2kán subscribáltam. Világi pályára menendő 1846-ban a jogi tudományokat végeztem:

9 azomban jó atyám kívánatára az egyházi tanokat is itt a debreczeni collégiumban folytattam. Míg nem a magyarhaza szabadságáért vivott harcza 1848/9-be a küzd-térre hivott minden igaz magyar embert. Én is a Szathmár megyei Önkéntes zászló-aly sorába léptem, s már az 1848k év September havában a Kővár-vidéki hadjárat után Erdélybe nyomultunk, és Dézsnél

10 a Katona Miklós ezredes parancsnoksága alatt Urbán serege

11 ellen Nov. 14-kén vivott csatába megsebesültem és elfogattam.

12 Itt táncz mesternek mondván magamat Csomaffay név alat, különben is nehéz sebekel lévén terhelve, — más nap mint nem életre való Dézs-aknánál az élők közzül kilökettem... véletlenül egy szegény asszony megtalált, s könyörületből szekerén Péntek nevű oláh helységbe vitt. 1849 Január hó első felében az Erdély-részekbe győzelmesen behatolt Bem tábornok seregébe vissza kerültem, s már Mártiusban mint őrmester a Szász-Medgyess

13 visszavételkor, melyet Jabini és Puchner

14 hadvezérek előtte való nap vettek be és tartottak megszálva. — Ismét megsebesültem — és Marosvásárhelyről

15 mint szolgálatra alkalmatlan sebesültet haza küldték... Pár hónap alatt felgyógyulván sebeimből, miután Bem tábornok az önkéntes csapatokból rendes Honvéd zászló-allyakat alakíttatott, a Szathmár-megyei zászlóaly a 88k számot kapta, hová engemet is Hadnagynak kineveztetett, s mint illyen, még az 1849k év első felében Nagykárolyban 6 a zászló-allyakat tellyesen kiegészítette, s már Júniusban a még most is élő 9 A Debreceni Református Kollégiumban az első jogi tanszéket 1800-ban szervezték. 10 Helyesen Dés, ma Romániában Dej a Szamos partján. 11 Urbán Károly császári alezredes. 12 A szerző valószínűleg nem emlékezett pontosan a csata időpontjára, mert azt november 25-én vívták. Vö. Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. II. (Genfben, 1865) 144—145. 13 Medgyes, ma Romániában Medias. 14 Jabini, helyesen Jablonszki császári ezredes, báró Puchner pedig altárbornagyi rangot viselt. 15 Ma Romániában Tirgu Mures. 16 Ma Romániában Carei. 133