A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Történelem - G. Szabó Botond: A Tiszántúl Református Egyházkerület az 1848/49. évi szabadságharcban (A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának egyháztörténeti forrásaiból)

meg támadott, annyi gonoszsággal ostromlott nemzet Szent ügye iránti hő lelkesültséget tanúsíthatja. Én elégnek tartom, ugyanazért kérem, ez egynehány szót gyülekezeteinkhez körlevél útján sietőleg eljuttatni; 's meg vagyok győződve, hogy a' fennérintett fénylő példák mint már eddig is találtak követőkre, általánosan követve leendenek, és harangok lesznek, sőt nélkülözhető Szent edények is lesznek áldozatul téve a' hon oltárára. Hiszen úgy is, ha hazánk, szabadságunk veszve lenne, és az lehetne harangjainknak rendeltetése, hogy halotti bús hangon siratnák az elpusztult egyházakat, az ismét letiport vallásszabadságot; Szent edényeink pedig vagy ellenség szentségtelen kezeibe esnének ragadományul, vagy közgyászhoz nem illő ékszerül, rejtekben fognának heverni. Ellenben megmentetvén egyszer a' haza, 's kivívatván a'szabadság, mint ezt az igazság Istenétől másként várnunk nem is lehet: harangok nélkül is mennyei lánggal lobogand vallásos buzgalmunk, 's aztán lesz felvirulandó egyházainknak erejök visszaállítani mind azt mit most önfentartásuk végett is, a' legüdvösebb czélra feláldozandanak. Illy hazafiúi áldozatok hadd tüntessék ki közöttünk kezdetét az új évnek, mellyben adjon Isten a' haza, a' szabadság Szent ügyének fényes diadalt, a' diadal után nemzetünknek dicső létet, virágzást és boldogságot. Debreczenben, Deczember 30 kán 1848. Szoboszlai Pap István. IV. Az Esperesi hivatalokhoz köröztetés végett. Tudva van már a hazában, tudva lesz egyházainkban is, hogy, miután az ellenségnek a fővároshozi közeledése miatt az országgyűlés tanácskozása minden pillanatban lehetetlenné válhatott volna, eszélyes előrelátás és a haza üdve úgy kívánván, az országgyűlése és kormánya Debreczenbe tétetett és költözött át. Itt van tehát körünkben, egyházkerületünk kebelében a nemzet törvényhozó testülete, itt van ennek kifolyása, az ország kormánya. Ezeknek illy közel — épen köztünk — léte nem lehet, hogy újabb élesztő szellőt ne lehelljen e vidék minden lakosának, ezek között gyülekezeteink tagjainak is honszereteti tüzére; nem lehet, hogy ne növelje egyrészt bátorságukat s bizodalmukat igazságos ügyünk diadala iránt, másrészt ne emelje kebeleik lelkesedését s készségüket, mindent tenni, mindent áldozni a hazáért, szabadságért. Hogy ez így legyen, erre kell törekednie saját hatáskörében minden hazafinak. Erre törekedni, ezt eszközölni, újabban s az érintett körülményeknél fogva sürgetősebben kötelességünk lett nekünk lelkipásztoroknak. Hogy e kötelesség tisztelt szolgatársaim által hűn teljesítve leend, a haza szent ügye igényli és parancsolja. Isten velünk s a hazával! Debreczenben, jan.8.1849. SZ.P.I.m.k.

20 V. Kosa Dániel református lelkész prédikációja. Legyen mivelünk a'mi urunk Istenünk, a' miképpen volt a'mi atyáinkkal; ne hagyjon el minket, el se távozzék mi tőlünk, hanem hajtsa magához a' mi szívünket, hogy járjunk minden ő útaiban. 1. Kir.8:57,58. 19. TtREN Szabadságharcos Gyűjtemény L 10 20. A falragaszokon is terjesztett körlevelet közölte az Alföldi Hírlap 1849. jan. 10. 3. 125