A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Régészet, ókortudomány - Gesztelyi Tamás: A pannónia ékszerkutatás fél évszázada

telensége nem meglepő. A 40-es, 50-es években még igen kevés gemmagyűjtemény volt publikálva nemzetközileg is, és azok is szűkszavú katalógusok voltak igen kevéssé használható ábrákkal. Igazán jelentős változás e téren csak a 70-es évektől kezdve következett be egy sor szakmailag is, kivitelezésben is igényes katalógus megjelenésével

39

. Az újonnan megjelent tanulmányok és katalógusok nagy mennyiségű anyagot tettek ugyan hozzáférhetővé, de a továbblépés nehézségeire is ráirányították a figyelmet. Mégpedig arra, hogy a császárkori gemmák térbeli és időbeli elhelyezése mily kevéssé lehetséges. A divat változásai alig hatnak rájuk. Kialakul egy ún. koiné, mely a római birodalom minden részében hasonlóan érvényesül.

40 Ennél fogva a kutatás jelenleg inkább azon az állásponton van, hogy egy-egy nagy központból, pl. Aquileia, Alexandria, szállították a kész darabokat a provinciákba, minthogy mindenfelé előfordultak volna kisebb-nagyobb műhelyek a helyi igények kielégítésére.

41 Igen kérdéses tehát, hogy egyáltalán beszélhetünk-e pannonai gemmametsző műhelyekről. Ha igen, akkor ennek a legnagyobb valószínűsége Carnuntumban lehetne, ahol a legtöbb a gemmaleletek száma (kb. 1000)

42

, bár ezek jelentős részénél a lelőhely nem hitelesíthető, mert kereskedelemből származnak. A legnagyobb hazai gyűjtemény a Nemzeti Múzeumban van (316 db). Ennek kb. negyed részénél van nyilvántartva a lelőhely, de korántsem biztos, hogy valamennyi hiteles. A legtöbb Brigetióből származik (41 db) ill. Intercisából (11 db), de vannak a határainkon túli pannóniai területekről, sőt Daciából is. Ha tekintetbe vesszük a vidéki múzeumok gyűjteményeit is, kétségtelenül Brigetio a leggazdagabb lelőhely, minthogy a tatai múzeumban kb. 70 db gemma származik innen. Ez persze nem jelenti azt, hogy Aquincum ne lehetett volna hasonlóképpen egyik központja a gemmakereskedelemnek, de megfigyelhető, hogy ahol a rómaiakat követően a település nem szűnik meg véglegesen, ott mindig sokkal kisebb a leletek száma. így a bizonyosan jelentős központokból, mint Róma, Alexandria, alig került elő néhány száz darab, Aquileiából viszont több mint 2000, Carnuntumból közel 1000. Az persze joggal feltételezhető, hogy a Nemzeti Múzeumban a lelőhely nélküli darabok többsége is Pannónia területéről származik. Az óvatos és körültekintő vizsgálat szükségességére figyelmeztet azonban az, hogy a gyűjteménybe nemcsak antik darabok kerülhettek be. Néhány esetben az attribútumok zavarosságából, a nem-antik ruhaviseletből nyilvánvalónak látszik, hogy ügyetlen utánzatokról van szó. Feltűnő, hogy ezek a darabok többnyire a Jankovich-gyűjteményből valók. E gyűjtemény néhány római gyűrűjével kapcsolatban már korábban kiderült, hogy nem-antik feliratokkal vannak ellátva.

4 Nyilvánvaló, hogy a XVIII—

XIX. sz.-i gyűjtők gyűjtőszenvedélyének kielégítésére igen sok hamisítvány született. Ennek minden nagyobb gemmagyűjteményben nyomára lehet bukkanni. Van továbbá néhány mesteri módon antikizáló darab is, melyeken nyilvánvalóan látszik mind a tárgyi ismeret, mind a mesterségbeli tudás.

45 Feltűnő az is, hogy az említett ügyetlen utánzatok olyan aranygyűrűkbe vannak foglalva, melyek koracsászárkori formát idéznek, a gyűrűk lemezén pedig egyébként nem szokásos vonal vagy ékfűzér fut körbe. Igen valószínű, hogy e gyűrűk esetében is utánzatokról van szó, 39. Felsorolásuk helyett inkább csak utalok legutóbb összeállított bibliográfiájukra: E. Zwierlein—Diehl, Die antiken Gemmen des Kunsthistorischen Museums in Wien III. (München, 1991) 39—44. 40. E. Zwierlein

—Diehl, Die antiken Gemmen des Kunsthistorischen Museums in Wien II. München 1979, 10 sk.; G Platz—Horster, Die antiken Gemmen aus Xanten (Köln—Bonn, 1987) XXVIII. 41. E. Zwierlein—Diehl, i. m. (39. j.) 15. 42. G. Dembski, Römerzeitliche Gemmen und Kameen aus Carnuntum. Diss. Wien 1969 (kéziratban). A Museum Carnuntinumban 368 db gemma van részben vásárlásból, részben ajándékozásból. 43. Pl.: Inv. Nr. 62.417.43; 62.417.44. 44. E. Tóth, Römische Gold- und Silbergegenstände mit Inschriften im Ungarischen Nationalmuseum. Folia Arch. 30 (1979) 176 sk.; Vő., i. m. (36. j.) 26 sk. 45. PI.: Inv. Nr. 62.417.25; 62.417.108. 114