A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Régészet, ókortudomány - Gesztelyi Tamás: A pannónia ékszerkutatás fél évszázada

vésett vállú gyűrűk is. A rábakovácsi érmek keretelése azonban olyan színvonalú, amilyet minden nagyobb pannóniai város műhelye el tudott készíteni. A szerző még egy kérdést vizsgált, mégpedig „hogy mi volt a csüngőként használt érmek jelentősége". (71) Ennek megválaszolásához egy Plinius Maior helyből indult ki (n.h. 33, 41), mely szerint Claudius idején a szabad bejárással rendelkezők megkapták azt a jogot, hogy a császár képmásával díszített aranygyűrűt viseljenek. Ebből arra következtetett, „hogy a rábakovácsi nyakék is egy ilyen, katonai vagy kisebb valószínűséggel polgári, de mindenképp hivatalos jellegű dísz volt, amelyet például valamilyen gaudium publicum... alkalmával a helytartó készíttetett, és osztott ki". (72) Ezt a megállapítást a későbbi kutatás elfogadta.

12 Megjegyezzük azonban, hogy az éremés gemmaportré viseletét nem sorolnánk egy kategóriába. Az uralkodó portréjával díszített pecsétgyűrűk használatát a rómaiak a hellenisztikus államokban ismerték meg,

1 és a köztársaság kor végi küzdelmek során a legjelentősebb politikai személyiségek, mint Pompeius, Caesar, Octavianus, bőséggel osztogatták híveiknek üvegpasztán sokszorosított képmásaikat.

14 Az uralkodói portréval díszített gyűrűk adományozása a császárkor folyamán is megfigyelhető,

15 ami a megajándékozott számára bizonyosan nagy megtiszteltetést jelentett. Egészen más a helyzet az érmekkel, melyek mindenki számára elérhetők voltak, és nyilvánvalóan nem kellett engedély hozzá, hogy azt valaki keretbe foglalva viselje. Ez a szokás a közép- és újkor folyamán is megfigyelhető az értékesebb érmék esetében anélkül, hogy ennek bármiféle hivatalos jellege lett volna. Kétségtelen, hogy a befoglalás mindig a császárportréval kifelé történt, de ennek több magyarázata is lehet. Ez volt az érme előlapja vagy fő nézete, továbbá viselője ezzel juttatta kifejezésre az uralkodó iránti lojalitását stb. Ugyanakkor AIföldi M. okfejtésével nem tudjuk megmagyarázni azt, hogy miért foglalták keretbe a korábbi császárok érmeit. Mindezzel nem akarjuk kizárni annak a lehetőségét, hogy ezek a nyakékek hivatalos használatra készültek, de nem látjuk eléggé bizonyítottnak.

16 Rábakovácsi közvetlen szomszédságában, Balozsameggyesen 1963-ban újabb kincslelet került napvilágra, melynek darabjai mind a szalacskai, mind a rábakovácsi ékszerekkel rokonságot mutatnak.

1 Az anyag feldolgozói alapot láttak arra, hogy a Paulovics és mások által is görög importnak tartott amphorafejes tűtípusok készítési helyét a III. sz. derekán Pannoniában feltételezzék. Ugyanakkor megerősítették Paulovicsnak azt a megállapítását, "hogy ez az ékszercsoport is a kelta fémművesség dunántúli nagy fejlettségére, a korábbi hatásokat magába olvasztó és azokat újszerűen tovább alkalmazó létére utal, mely Pannónia provinciában egész a III. század derekáig virágzik." (195) Az előkerült darabok esetében nagyon valószínűnek látszik, hogy azok Savariában készültek, minthogy az előkerülési hely ennek territóriumához tartozott. A véletlennek köszönhető, látványos kincsleletek mellett Alföldi M. a tervszerű ásatások ékszeranyagának módszeres feldolgozásában is egyedülállóan fontos munkát végzett. Ő készítette az Intercisa kötetben a Schmucksachen fejezetet,

18 melyhez hasonló alapos elemzés az12. Arch. Ért. 98 (1971) 193, 196. 13. M.—L. Vollenweider, Die Proträtgemmen der römischen Republik. (Mainz, 1972) 232. 14. M.

—L. Vollenweider, Verwendung und Bedeutung der Porträtgemmen für das Politische Leben der römischen Republik. Mus. Helv. 12 (1955) 96—111. 15. 7! Gesztelyi, Römische Porträtgemmen = Wiss. Zeitschr. der Humboldt-Universität zu Berlin, 1982, 193—195. Uő., A gemmaportrék társdalmi szerepéről egy Caracalla-ábrázolás ürügyén. In.: Az antik társadalomtörténet problémái. (Szerk. Sarkady J., Debrecen, 1982) 243—251. 16. Az opus interrasile tipológiájával és a császári adományozás kérdésével később R. Facsády A. is foglalkozott: Az éremkeretelés szokása a római birodalomban = Arch. Ért. 104 (1977) 94—97. 17. Blróné Sey K—Károlyi M.—Szentléleky T., A balozsameggyesi római ékszer- és éremlelet = Arch. Ért. 98 (1971) 190—204. 18. Intercisa II. Geschichte der Stadt in der Römerzeit (Budapest, 1957), 399—475. >• 111