A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Lévai Béla: Monostor a helynekek tükrében

gott, a szerkezet odabent rajzolta a grafikonokat. A szalagot naponta cserélték, a grafikonokat meg bevitték Debrecenbe elemzésre."

65 A pallagi Dohánykísérleti Állomás országos hírű és jelentőségű intézet volt. A dohányt dohányforgókban (vetésforgóban) termesztették. Három dohányforgó volt: DH1, DH2 és DH3 (dohány, búza, takarmány), ezeket évenként váltották. A forgókat utak és fasorok (diófasor, cseresznyefasor) választották el egymástól. A kísérleti állomás területén volt kémiai kutatóintézet, dohányszárító és csomózó. Az intézet igazgatója és kutatói részére tanári lakásokat építettek. A dohányforgókhoz hasonlóan táblákra osztották fel a szántóföldet is: volt Á-forgó, B-forgó, D-forgó és E-forgó. Az Á-forgó a Nagyerdő alatt volt, egészen Apafáig nyúlt, norfolki négyes forgórendszerben működött. Négy táblából állt, az egyikben burgonyát és répát, a másikban őszi búzát, a harmadikban tavaszi árpát, a negyedikben pedig lóherét termesztettek, s a veteményeket évenként váltogatták. A B-forgó három táblája a Mezőgazdász utca két oldalán terült el, búzát, árpát, kukoricát stb. vetettek bele. A táblákat akácfasorok választották el egymástól. A C-forgó az állomás előtt volt, a vasúti sín nyugati oldalán helyezkedett el. Főként takarmánynövényekkel vetették be. A D-forgó a jegenyefasor szomszédságában terült el, a D3-as és D4-es tábla az Új-Füzesre nyúlt. Az E-forgó nyolc táblából állt, az eperfasor végénél kezdődött, vegyes vetemények voltak bene. Az E7-es tábla a Templom-hegynél ért véget. Legjobb minőségű talaja az Á-forgónak és a D-forgő egy részének volt.

66 A Józsai út déli oldalán alakították ki a gazdaság csikókifutóját. Öt holdnyi terület volt, eső ellen félszer védte az állatokat. Ásott kútjáról már korábban szóltunk. Akácoszlopokból és dróthuzalokból készített kerítés vette körül, a gazdaság tenyészcsikóit tartották itt, de ide hajtották ki az igás lovakat, köztük a "prádés kocsisok" lovait is. A legelő fel volt osztva marha-, birka- és sertéslegelőre. A legelőkút mellett volt a disznófiirösztő. Délben minden szarvasmarhát behajtottak a majorba, a növendékállatokat abrakolták, a teheneket pedig megfejték. A majorban állatokat tilos volt tartani, még a baromfitartást sem engedélyezték. A sertéstelepet (laitricát) az illetménykert végében, a majortól északnyugatra alakították ki, ott voltak a cselédek sertés- és baromfióljai is. Ezek közelében állt a juhhodály. A majorban volt magtár és pince is. Az első világháború idején — a Monostori-erdőben kitermelt épület- és tűzifa gyors elszállítására — iparvágányt fektettek le az Oláh- és Szmirnyáktanya mögött levő fasor mellett, ennek egyik ága a Csukás-sarokra, a másik pedig Boda alá vezetett. A vágányokat a 20-as évek elején szedték fel. 65 Csibi Károly és Bihary László közlése. 66 Sári István, Bereczki Istvánné, Barabás Sándor, Barabásné Suta Mária és Csibi Károly közlése. Vö. A debreceni agrár-felsőoktatás 100 éve. Budapest, 1968. 98