A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Lévai Béla: Monostor birtoklástörténete

a Pallaghi határ",

54 Debrecennek 1827-ben "még 500 rh. frt pótlékot" kellett fizetnie Kolosi Ignácnak és Józsefnek, 150-et Kelemen Bálint és Baloghfi Juliánná fiának, Gábornak, 48-at Vízkeleti Pál leányainak.

55 1808-ban a Bácskai-Újlaki rész zálog címén a többi kincstári birtokkal együtt 37919 forint értékben Debrecen város tulajdonába került, 1854-ben pedig örökös joggal a városra szállt. A középkori Monostor tehát két részre szakadt: az erdő és a puszta déli-délkeleti része Debrecen városé, a puszta középső és északkeleti része pedig Hajdúhadházé lett. A XVIII. század végén Monostor egész kiterjedése 2529,4 hold volt, amelyből a tényleges erdő 675,7 hold (26,7%), a puszta pedig 1853,7 hold (73,3%).

56 A XVIII. és XIX. századi kéziratos térképek általában nem jelölik a Debrecen és Hajdúhadház közötti területmegosztást, Monostorból egyébként is főként az erdős területrészt ábrázolják. Figyelemreméltó azonban, hogy a puszta északkeleti, majd délkeleti részét is "Pallag" néven jelölik. 1762: "Pallagi Csere" (ma a Hajdúhadházhoz tartozó Monostori-dűlő), 1842: "Hadházi Pallagrész" (ma hadházi Monostor-dűlő: Szordas és Dugó-Pallag). Ezzel a névcserével (Monostor — Pallag) magyarázható, hogy a múlt század óta a puszta délkeleti részén kialakult tangazdaság, majd az egész lakott terület is, nem Monostor, hanem Pallag nevet visel, bár korábban ez a föld soha sem volt Parlag birtok és település része. 54 I. h. No 102. 55 Zoltai, i. h. 56 Penyigei Dénes: Debrecen erdőgazdálkodása a XVIII. században és a XIX. század első felében. Agrártörténeti Tanulmányok 7. (Bp. 1980.) 33. 85