A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Lévai Béla: Monostor birtoklástörténete

nyő között fekvő Apayteleke másképp Szőlős (Zeuleus) nevű birtokrészébe. A felek ugyanis már 1350. május 27-én megegyeztek János borsodi főesperes püspöki vicariusa előtt nevezett Simon feleségének, Keresztúri (de Kerezthur) Apay comes leányának: Erzsébetnek leánynegyedét illetően, e ezen egyezség szerint István fiai Anarcs, Benk, Mogyorós (Munuros) és Szalacsmonostora (sic!) (Zolathmunustura) birtokokból 40 márkát és a fenti birtokrészt adják át Orosi Simon fiainak." Az éveken át tartó birtokperek feltehetően kisebb birtokháborításokkal jártak együtt, melyeknek következtében Monostor lakossága erősen megfogyatkozott.

26 A békésebb időszak eljöttével azonban a népesség száma újra emelkedni kezdett. 1367-ben Lajos király elrendelte, hogy a Monostorra költöző jobbágyokat senki se tartsa vissza.

27 1375-ben már 23 jobbágycsalád élt a faluban, és volt három malmuk is. (A malmok száma feltűnően nagy a lakosság számához képest.) A szakirodalomban korábban felvetődött egy olyan elképzelés is, amely szerint első pusztulása után a falu "valószínűleg nem a régi helyén épült fel, mert kőegyháza akkor (1375-ben) kinn a határban, egy mezőn omladozott." Meglepő volna, ha kiderülne, hogy a Templom-hegyen álló parókiális egyházon, a Szent Pál-templomon és a "temetkezési helyül szolgáló monostoron" kívül Monostornak egy negyedik Árpád-kori temploma is lett volna! A török időkben elpusztult falu helyét a XVIII. századi térképek készítői "Monostori telek" néven a Templom-hegy környékére helyezik, mivel a középkori falu és egyháza azon a helyen állt. Az 1375-ben említett romos templom pedig vagy a Kőomladékos-dombon omladozó Szent Páltemplom vagy a régi monostor elhanyagolt épülete lehetett, melynek helyét még nem ismerjük. Elképzelhető persze, hogy a tatárjárás előtti falu a későbbi Telektől északabbra állt, a birtoktest központjában. Terepbejárásaink során azonban a Harasztos négy halmát, köztük a legmagasabbat, a térképeken 145 méter magasnak jelzett homokdombot is teljesen leletmentesnek találtuk. Nem voltak emberi településre utaló nyomok (sem középkori eredetű kerámiatöredékek, sem habarcsos téglatőrmelék) a Molnár-laposon és a Biczőtanya környékén sem. Ilyenekről sem a földrajzi nevek nem tanúskodnak, sem a szájhagyomány nem szól. Egyelőre tehát nincs okunk kétségbe vonni, hogy Monostor falu mindig is a Templom-hegy közvetlen környékén állt. Először ez a délnyugati birtokrész került 1415 körül a Bácskaiakkal és Berencsiekkel rokonságban lévő Várdaiak kezére. Hamarosan kezdetét vette a középkorra oly jellemző birtokháborítások sorozata. Az említett évben Várdai Miklós és Pelbárt már panaszkodik Várdai Mihálynak azon károk miatt, amelyeket a Bihar megyei alispánok okoztak a monostori jobbágyoknak. Csáky Miklós erdélyi vajda elrendeli, hogy a fenti alispánok és szolgáik a monostori jobbágyoknak haladéktalanul szolgáltassanak elégtételt.

30 Három évvel később Zsigmond király a leleszi konvent által Zeleméri Lászlót, a Várdai-birtok északi szomszédját (a Várdaiak rokonát) idézteti a királyi kúria elé a monostori birtokon elkövetett hatalmaskodásai miatt. Zeleméri (litteratus) László ugyanis előbb a Monostoron lakó Kupa Jakab jobbágytól vette el erőszakkal a terményét, majd Kalmár György jobbágyot, akivel a mezőn találkozott össze, kezdte el dühösen verni "szörnyű ütlegekkel", láthatólag "minden ok nélkül".

31 Elképzelhető, 25 Kállay levéltár, No 1068. 26 Jakó szerint a település a tatárjárás idején pusztult el, s csak egy évszázad múlva kezdett újra benépesedni. Jakó, 304. 27 Gr. Vay-család levéltára, No 414. Vö.: Jakó, i. h. 28 Vay levéltár, No 487/1—8 és Jakó, i. h. 29 A legismertebb monostori halmot, a Templom-hegyet a XIX. századi iratok is Templum, ill. Templom néven említik: ". . . 's innen fordulva a Templom környéke körül térnek vissza." Jelentés a Monostori Téren való legeltetéssel gyakorlott Vissza éléséről a' hatháziaknak. HBL IV. A. 1021/IV 497/1839. A feledésbe merült Szent Pál-templom dombját viszont Kőomladékos-dombnak nevezik: ". . . ezen Pusztán levő Kő Omladékos Dombtól dél felé a Nagy Erdőig gondolható vonal. . . " i. h. 852/1846. 30 Zichy XII. 98—99. 31 Zichy VI. 485—487. 81