A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Lévai Béla: Monostor birtoklástörténete

Lévai Béla Monostor birtoklástörténete Monostor (Szóládmonostora, Szólátmonostor) Árpád-kori település volt a debreceni Na­gyerdőtől északra, Parlag, Hosszúmacs, Szentgyörgy-Mihálylaka, Zelemér és Hadház között. Tágas határának déli és keleti fele már a középkorban is szántóföld, kaszáló rét és legelő volt, nyugati és északi része pedig tölgy-, szil-, nyár- és kőriserdő. A birtok nyugati-északnyugati ré­sze Szabolcs megyéhez, a déli-délkeleti rész pedig Bihar megyéhez tartozott. 1 Élő vízfolyása korábban sem igen volt, tavai, halászóhelyei is jelentéktelenek lehettek, ki­véve a határ délnyugati szögletében elterülő Csukás-tavat és a keleti részen fekvő Füzest. Idő­szakos vízállások voltak még a Szordas északi felében (Molnár-lapos), a Kefés dűlőút északi harmadának két oldalán és a Kőomladékos-domb (Szent Pál-templom dombja) keleti oldalán húzódó Nagy-völgyben. Valamilyen "halas vizei" kétségtelenül voltak, több zálogszerződés is tanúskodik róluk. 1635-ben pl. "Nemzetes, nemes és vitézlő Szalontai Toldi Györgynek házas­társa, nemzetes és nemes Kun Kata asszony" zálogba adta az őt illető "szaláncmonostori" bir­tokrészt "a Hattház nevű szabad Hajdú Városban lakó vitézeknek. . . minden erdeiével, szántóföldeivel, kaszáló rétivel, halászó vizeivel, malom helyeivel. . ." 1670-ben Bácskai Újlaki György "Debreczen Városának és minden lakosainak" zálogosította el birtokrészét "cum om­nibus pertinentiis, specifice Erdejével, Mezejével, Szántóföldeivel, Kaszáló réttyeivel, Halászó vizeivel, és minden névvel nevezendő hozzátartozó pertinentiákkal." 2 Nevet viselő halmai (a szordasi Templom-hegy, Nagy-part, Kettős-hegy, Kis-domb, Harasztos, Nagy András-halom) 1 Kováts György 1762-ből származó kéziratos térképén (Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, DvT 17) a Had­házhoz tartozó monostori terület jórészt még összefüggő erdőség: "Pallagi Csere". Valószínű, hogy a kevésbé termékeny, homokos talajú északi birtokrészen évszázadokkal ezelőtt is jelentős volt az er­dők aránya, így a település és a templomok a termékenyebb talajú déli részen létesültek. Ez a bir­tokrész (Szentpállal együtt) az oklevelek többsége szerint Bihar megyéhez tartozott. 1440: "in possessione Monostor vocata in comitatu Byhoriensi existente": (Zichy IX. 7). A nyugati-északnyu­gati rész — Szentgyörgyhöz és Mihálylakához hasonlóan — szabolcsi terület. Í452: "intra metas pos­sessionis Monostor vocate in comitatu de Zabolch existentis" (Zichy IX. 332). A II. József korabeli katonai felvétel (1782—85) szerint a Monostori-erdő és a puszta északnyugati része Szabolcs megyé­hez tartozik, a puszta déli, délkeleti része pedig bihari terület. 2 HBL, Pallagi és monostori iratok: IV. A 1021./IV. f. No 72 és 96. Az 1689. évi zálogszeződés (No 102) — mely a hadháziak "praediumbeli portio"-jának határait így jelöli: "északrul hatházi csere a határa, napnyugatrul a Templumnál lévő országúttya, délrül a Debreczeni Nagy Erdő, napkeletiül pedig a Pallaghi határ" — a birtokrész tartozékai között nem említ halas vizeket. Zoltai Lajos — egy 1835. évi kéziratos térképre hivatkozva — a mai Füzest Kifogó lapos néven említi: "Kifogó lapos. Parlaghon. Monostor felől, benyúlik a gazdasági akadémiáig. 1835. (D.L. Tkpgy. 31.)". Zoltai: Deb­recen vizei. (Db., 1935) 19. 75

Next

/
Thumbnails
Contents