A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Lovas Márton: Hajdúnánás természeti viszonyai és rovarvilága

később jó szántóik legyenek. Ezek a feltételek a hajdúnánási határban mind teljesültek. A nyírségi homoktalaj itt találkozik a Hajdúhát löszével, s ez a lösz-hátság itt folytatódik a Hortobágy széles síkjában. Ősi folyóvizek, erek, egykor összefüggő ingoványos, mocsaras részek, laposok, hátak tették változatossá, lakosságát őrizővé e tájat. A nagy változást a Tisza XIX. századi szabályozása jelentette. Ma már csak nyomokban lelhető fel az 1733—1786 között készült térképeken jelzett vízi-mocsári világ. A nánási határban ilyen állandó vizek voltak: a Raducsa-tó, a Veres-tenger, a Kis Kerek-tó, a Köleses-tó, valamint a Debrecenyi-tó. Még a múlt század végén is ritkán száradt ki a Kerek-szék, a Hosszú-szik, a Nagy Kaján-szék; a közepük akkor is tocsogós maradt. A város nyugati határában a Zöld-ér, a Sáros-ér, a Fürj-ér, a Varjas-ér, a Malom-ér, az Usztató-ér és a Süldős-ér vitték a vizeket a Kadarcsba és a Hortobágy-folyóba. A tavak-mocsarak között kiemelkedtek: a Disznós hát, Éhező hát, és a halmok: Zöld halom, Jankó halom, Kosár halom, Fürj halom, Pap halom, Lopó halom, Kis-Lopó-halom, Nagy Fekete halom, Kis Fekete halom, Kis dombszeg, Nagy dombszeg. Mélyebb fekvésűek voltak a Süldős lapos és a Vágott laponyag. A vízelvezetési, szabályozási munkálatok után a város határának több, mint 40%-a rét, legelő, terméketlen terület maradt. Ez a természeti adottság magyarázza, hogy a több mint 45 000 katasztrális hold terület viszonylag kis lélekszámú népességet tartott el, bár a Tedej, Nyicki-föld, Vidi-föld, s a Puszta nevű határrész csak később és fokozatosan került a hajdúk és utódaik kezébe.

3 Az 1960. év adatai szerint Nánás határának területe 45129 katasztrális hold, lakosainak száma 18346 fő. Talajai A térképre tekintve Hajdúnánás határa a Közép-Tiszavidék kis-tájai közül a Hortobágy, a Löszös-Nyírség, a Hajdúság és a Hajdúhát találkozási pontján fekszik. Talajai ennek megfelelően alakulhattak ki. A város északi és nyugati határában réti talajokat, sztyepesedő réti szolonyec illetőleg mélyben szolonyeces réti csernozjom talajokat találhatunk. A várostól észak-keleti irányban löszös homoktalajok, azaz csernozjom jellegű homoktalajú területek vannak. A Ilajdúdorog felé eső Kelet, Délkeleti területeken a Hajdúhát kitűnő alföldi mészlepedékes csernozjom talajait művelik. Ezeknek a változatos minőségű talajoknak a kialakulása a felszín kialakulásának földtörténeti okaira vezethető vissza. Az Alföld a földtörténeti harmadkorban (Tercier), mintegy 65 millió éve süllyedt le, s töltötte meg a kialakult medencét a tenger. Ez a tenger a felszín emelkedése miatt már a harmadkor végére elsekélyesedett és kiszáradt. A medence feltöltődése ekkor kezdődött. A tengeri vízszintes üledékrétegekre a folyók, az Ős-Sajó, az Ős-Hernád, a Tisza és a Szamos kavicsrétegeket raktak, melyek a közeli Polgárnál a 39 méteres vastagságot is elérik. A Pleisztocénban (Jégkor) a feltöltődés folytatódott, a kavics rétegekre lösz rakódott, melyek a 300 méter vastagságot is elérhetik (Hajdúhát). A lösz felső rétegeire a középső pleisztocénban finom és durvaszemű homokrétegek is rakódtak, melyeket a szelek eróziója megmozgatott, változatos felszínt hozva létre. A pleisztocén végén a löszképződés vetett ennek a homokmozgásnak véget a Hajdúság és a Hajdúhát északi részein. A holocénban (Jelen-kor) számottevő átalakulás már nem történt, s a hosszú évmilliókig tartó folyamatok nyomán létrejött felszínt már főként az ember alakította tovább. Ezeknek az összetett, hosszú évekig, esetenként évszázadokig tartó hatásoknak köszönhető Nánás határának, talajainak kialakulása.

4 Éghajlata Hajdúnánás éghajlatára általánosságban az Alföldre jellemző szélsőséges viszonyok a jellemzőek. Részletesebben vizsgálva a kérdést, azonban megállapíthatjuk, hogy a táj éghajlata 3 Módy U.o. 4 Borsy, Z.—Péczely, Gy.—Somogyi, S.—Rónai, A.—Zólyomi, B.—Loksa, I.—Szűcs, L.: Hajdúság. In: A tiszai Alföld, (szerk. Pécsi, M. 1969): 250—269. 52