A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (1881–1896)

csoport az érzelmek, hangulatok széles skáláját adja, s tanúsítja Munkácsy emberábrázoló képességének nagyságát. Van, aki kételkedik, tépelődik, mentegetőzik, vagy közönyösen megy el. Alig látható szálak kötik össze a keresztre feszítetteket és a tömeget: a hóhér lajtorjája, a fegyverek és a másik szélről visszatekintő lovas. A legizgalmasabb alakok ők, valamint a bal szélen futó, menekülő, titokzatos férfi, és a megdöbbenve vitatkozó két farizeus, a megrendülő centurio.

55 A mű legnagyobb erénye a jellemzőerő és a tájfestés. Munkácsy ekkoriban sok vázlatot készített Colpachon, az egyik nagyméretű alkonyi képe, a Hazafelé vöröslő égboltja jelenik meg itt is, a Golgota háttereként. Ez az ég vészjóslóan ismétli a megtörtént, jóvátehetetlen drámát, amelyet Máté evangéliuma írt le (27. rész). Az Ecce Homo 1930 óta egyfolytában látogatható a Déri Múzeum különtermében. Az 1896—1928 közötti utaztatás, a többszöri szakszerűtlen restaurálás ugyan megviselte, de az 1965—68 között végzett szakszerű restaurálás, majd a terem légkondicionálása sokat javított e nagyméretű aszfaltbitumen alapú festmény állapotán. A nagy kép (403 x 650 cm) szinte minden vonatkozásban gyengébb az előző kettőnél: színvilága fagyos, fáradt, fakó (már 1986-ban is ezt írták róla!), szerkezetileg azonban összefogottabb a Golgotánál Maga a helyszín zárt: a törvénykezési palota udvarán játszódik a dráma, árkádos udvarbelsőben tűnik fel a hetvenhárom életnagyságú alak.

56 Krisztus ugyan nem középen áll, hanem a megemelt oszlopos erkélyen, de kétségtelenül központi alak, Poncius Pilátussal együtt. Ez a második találkozása a helytartóval, közben megostorozták, vörös köpenybe öltöztették, töviskoronával látták el, jogarként nádszálat kapott. Arca beesett, meggyötört, tekintete megtört. (Munkácsy legutolsó drámai portréja a békéscsabai múzeumban található önarcképszerű Krisztus-fej.) Rá mutat, őt mutatja be a népnek a vörös szegélyű fehér tógában álló Pilátus, rá szegeződik minden szem, de az ő tekintete nem válaszol, az égre mered. Az emelvény alatt hömpölyög, hullámzik a tömeg, az indulatokat semmi sem fékezi. Az egymásba érő mozdulatok, a heves gesztusok mozgást, drámaiságot érzékeltetnek. Karok, öklök, hátak csapódnak össze, egymást érik a különböző érzelmi állapotban lévő emberek. Az ujjongó, ugrásra kész férfiak támadó, széles mozdulatai mellett a nők gesztusai finomabbak: elől, az oszlop lábazatánál lévő, kezeit kulcsoló Mária Magdolna féltést, védelmezést árul el, a gyermekét tartó anya szájához kapott kezével a visszarettenést érzékelteti. A bal sarokban idős koldusasszony menekül átkot mondva, s mögötte látjuk az ájult, mozdulatlan, hamuszürke arcú Máriát, akit János apostol istápol. Háta mögött Péter, a második oszlopnál Arimetheai József, előtte, a tömegben Júdás áll. Elől a lépcsőn Nicodemus alakja tűnik fel. A római katonák ugrásra készen állnak. A bal oldali oszlop mellett egy lovon ülő centurio néz le megvetéssel a tömegre, egy fegyveres őr urára és a fogolyra ügyelve, egy pedig előretartott lándzsájával készteti hátrahúzódásra a túlzottan közel lépő, öklét rázó zsidót. Munkácsy a hatalmas csoportkompozíciót úgy fogta össze, hogy az egyéni indulatoknak, karaktereknek is teret adott. A műből áradó drámaiságot legjobban James Joyce sorai jellemzik: "A tömeg szívében egy férfi dühöng, mert egy jól öltözött zsidó férfi 55 Pasteiner Gyula: Krisztus a Kálvárián. Festette Munkácsy Mihály = Budapesti Szemle, 1884. 40. kötet, 370—387. — Szarta Tamás: Munkácsy Mihály. Magyar művészek. Műtörténelmi vázlatok képekkel. Bp., MDCCCLXXXVII. 1—32. —Lyka Károly: Munkácsy. Élet, 1891. I. 4. 271—284. — Éber László: Munkácsy Mihály (1844—1900). Új Magyar Szemle, 1900, 209—244. — Ódry Lehel: Emlékezés Munkácsy Mihályra. Vasárnapi Újság, 1908. 764. — Uhde, Fritz von: Munkácsy Mihályról. Új Idők, 1911. I. kötet. 249—251. Feleky Géza: Munkácsy (Bp. 1911) 21— 23. — Elek Artúr: Munkácsy Krisztus-képei = Nyugat, 1926. 844—846. Farkas Zoltán: Munkácsy Mihály (Bp., 1941) 41—42. — A Golgotá-hoz készült kb. 50 mű pontos adatát közli Oltványi Imre az 1952-es kiállítás katalógusban és Végvári Lajos 1958-as monográfiája. A Golgota olaj és széntanulmánya (280 x 400 cm) a luxemburgi Városi Képtár tulajdona (ld. J. Kohnen: Munkácsy und Luxemburg-Luxemburg, 1984 című könyvét!) 56 Korabeli cikkek: Kereszty Viktor: Munkácsy Mihály "Ecce Homo"-ja az ezredéves kiállításon = Új Magyar Sión, 1896. X. 373—379. — B. S. (Bródy Sándor): Munkácsy új képe (Ecce Homo). Új Idők, 1896. 445—446. — Az "Ecce Homo". Munkácsy új festménye. Vasárnapi Újság, 1896. 280—290. 398