A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (1881–1896)

dorolt a kép. 1884 februárjában pl. Berlinben (Gcmäldesaal des Vereins der Berliner), márciusában Hamburgban, júliusban Rotterdamban volt látható, majd Írország után Skandinávia következett: 1885 májusában Stockholmba, majd októberben Christianiába (ma Oslo) vitték. Ekkor kapta meg Munkácsy a svéd Északi-csillag rendet. Mint láttuk, Sedelmeyert nem zavarta a kép hosszas utaztatása, a szigetországba való többszöri visszaállítás és közben a Párizsba vitel. Bőven tellett a bevételekből, hiszen pl. Manchesterben kétszázezer, Glasgow-ban hetvenezer látogató volt. Összesen kétmillió ember nézte meg a Krisztus Pilátus előttet, egymillió darab rézkarcot vásároltak (ebből Angliában hétszázezer darabot), pedig csak 1884 januárjában kezdték árusítani. Kari Sedelmeyer tehát — akinek arcmását 1879-ben megfestette Munkácsy — kiváló menedzsernek mutatkozott. Valószínű, hogy nem akadt Európában párja, vagy csak kevés. A két nagy Krisztus-kép diadalútja, európai, majd amerikai sikersorozata egyértelműen bebizonyította ezt. Mindig megtalálta partnereit: Angliában az Agnew-, ill. Mawson-céggel, később Amerikában Wanamakerrel szövetkezett. Már 1881-ben hírlett, hogy az osztrák kormány 100 000, a francia állam 150 000 dollárnyi összeget ajánlott fel a festményért, neki azonban nem volt érdeke eladni a képet, hiszen csak 1882 őszéig 110 000-nyi dollárt szedett belépődíjakból. 1884-ben 100 000 frankot fizetett Munkácsynak a Golgotáén, és 90 000 frankot adott a belépődíjak jövedelméből, 1886-ban pedig 313 850 frankot adott át az angliai siker után.

19 Még be sem fejeződött a Krisztus Pilátus előtt diadalútja a szigetországban, amikor megérkezett Londonba a Golgota. Itt 1885 tavaszán mutatták be, ahol többek között a Methodist Times, a Daily News, a The Times, a The Morning Post, a Society méltatta. 1885 októberében Liverpool adott otthont a képnek, novemberben Leeds (Yorkshire), majd Newcastle, 1887 januárja és márciusa között Manchester, majd Glasgow. Mint a Kiisztus Pilátus előtt bemutatójakor, most is Manchesterben volt a legnagyobb siker, a látogatottság, s most is Harrison lelkész prédikált. Beszédét minden angol lap közölte, de később Amerikában is idézték. A manchesteri lelkész először a bibliai szituációt magyarázta híveinek, majd kijelentette: a művészben felismerte Isten prófétáját. A bibliaolvasó és -tisztelő Angliában ez a legnagyobb dicséret volt. Nem csoda, hogy közel egymillió ember látta a festményt a szigetországban, és tízezerszámra vásárolták Kari Kocpping (1848—1914) rézkarcát. Míg Európa nagyvárosaiba — Párizst és Bécset kivéve — külön-külön s két-három év különbséggel jutott el a két nagy biblikus kép, Amerikába egymás után, pár hónapon belül, illetve — bizonyos helyekre — együtt érkezett. Sedelmeyer ugyanis jól látta a helyzetet, egyrészt a közelgő gondokat: Munkácsy népszerűségének hanyatlását, elhatalmasodó betegségét, másrészt viszont azt, hogy Amerika még kiaknázatlan, jó felvevőpiac, ahol Munkácsy képeivel nagy esélyei lehetnek. A műgyűjtő nagy propaganda-hadjárattal előzte meg és kísérte a kiállítást. Már a hetvenes évek végétől kiépítette kapcsolatait az amerikai sajtóval, erre példa a The Baltimore Sun, a The New York Herald és a The American Register 1881-es párizsi tudósítása, s az utóbbi célzása: reméli, hogy a nagy kép egyik hazájabcli híres gyűjtő tulajdona lesz. A népszerűsítést célozta a Bukovics Ernő által írt és szerkesztett katalógus, ill. könyv. Ez a reprezentatív album a Krisztus Pilátus előtt című képet elemezte, Munkácsy életrajzát, az 1881— 85 között megjelent angol, francia, német, svéd, norvég kritikákat, valamint reprodukciók sorát tartalmazta, köztük egy műlappal: a Krisztus-fej rézkarcú változatával.

20 Sedelmeyer már november elején áthajózott a festményekkel és könyvekkel, s megkezdte a kiállítás előkészületeit. Munkácsy is követte őt november 14-én, a La Champagne postahajón. Keservesen meggyötörte a tizenöt napos tengeri út, de fényesen kárpótolta a fogadtatás, amelyben része volt a kinn élő magyarok spontán lelkesedésének. Úgy várták és köszöntötték, mint annak idején Kossuth Lajost. 19 Farkas Zoltán: Munkácsv és Sedelmeyer. = Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve, 1953. (Bp., 1954.), 607—611. 20 Az előkészítés részleteiről ld. Sz. Kürti 1989. i. m. 34—36. 380