A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Néprajz - Vajda Mária: Gesztusnyelv. A nem-verbális közlések egyik formájáról: a járásról

mozgással, riszálással járnak, és járásukban több az ingerlő mozgás, mint a kurta szoknyás alsóvárosi nőknél.

82 A magyar paraszt észrevette, hogy a nők járása kifejezi, jelzi szexuális magatartásukat.

83 Erről tanúskodik több magyar népdal. PL: "Megismerni ki a kurva, Este későn jár a kútra. Megismerni járásáról, Mint a baglyot szólásáról."

84 E dal kapcsán jegyzi meg Kiss Lajos, a hódmezővásárhelyi népélet kiváló kutatója, hogy az erkölcstelen nő nem úgy rakja a lábát, mint a tisztességes, hanem egy kicsit széjjelebb. Úgy mondják: "nagyokat szed a lába közé"; "kifelé áll a sarka". A tisztességes lány viszont aprókat lép és befelé áll a sarka. Azonkívül a "jófajta" riszálja a farát, kínálja magát az arramenőknek. Egész magatartásában van valami kirívó.

8 Veres Péter szerint az alföldi parasztlányok azért nem szeretik a túl szűk ruhát, mert megszorítja a csípőt, és a far mozgásának nem erotikus bájt, hanem szexuális vonatkozást ad. Ezt ők szégyenlik, mert a legények kinevetik, sőt hallhatóan megszólják, hogy "de nagyon mozog a fara, megkívántatja magát."

86 A kihívó mozgású, farban erősen riszáló járású nők megszólására mondták Balmazújvároson (Hajdú-Bihar m.), hogy "Úgy jár a fara, hogy száz jáger se tudna belelűni!

87 Dugonics András 1820-ban megjelent Magyar példabeszédek és jeles mondások című kötetében "Jár-kel a farával, mint a szitás malom" változatban szerepel. Kiskunhalason pedig ekként ismerték: "Jár a fara, mint a csík mint akit a bolha csíp".

8 A palóc gazdának, akinek még arra is kiterjedt a figyelme, hogy a lányok hogyan járnak az utcán, felhívta a figyelmüket: "Vigyázzatok te, ne rázódjon a farotok, valami hír ne jöjjön rátok!"

90 Járászavarok, betegség Normális járás esetén előrelépéskor az előrelendített láb sarkával érintjük a talajt, majd a testsúly fokozatosan áttevődik az előrelendített lábra, és az egész testsúly a teljes talpra helyeződik. Normál körülmények között az alsó végtagok mozgása folyamatos, szimmetrikus, ritmikus és esztétikus. Ha a járás ritmusa megbomlik, a két alsó végtag mozgása eltér egymástól, pl. az egyik lábbal rövidebbet, a másikkal hosszabbat lépünk, a járás sántító jellegű lesz. Sántítás több okból is kialakulhat (fájdalom, betegség vagy baleset okozta elváltozás, testi fogyatékosság, stb.)

91 A járásra kiható testi fogyatékosság a népnyelvben számtalan ragadványnevet szült. Gyakran találkozunk a Sánta ragadványnéwel, melynek oka a gyermekkori paralízis miatt elnyomorodott, vagy rövidebb láb, baleset vagy háborús sérülés miatt elveszített egyik láb stb. Gyermekkori csípőficam okozta, hogy a balmazújvárosi Döce Nagy Imre csak döcögve tudott járni.

92 Toppancs Kapitány János lábai befelé, nyomorékul állnak, s úgy megy, mintha minden 82 Kovács J. 1901. i. m. 232. 83 Gunda Béla: Szex és szemiotika = Új Szimpozion 1979. július—augusztus 171.; Vajda Mária: Hol a világ közepe? Parasztvallomások a szerelemről (Kecskemét, 1988) 18. 84 Kiss Lajos: A szegény asszony élete (Bp., 1981) 2. k. 345. 85 Kiss L: 1981. i. m. 345. 86 Veres P.: 1942. i. m. 44. 87 Vajda Mária: Szólások, közmondások a szerelmi élet köréből = Múzeumi kurir 41. sz. (Debrecen, 1983) 38. 88 Dugonics A.: 1820. i. m. 206.; Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások (Reprint) (Bp., 1990) 373. 89 Magyar Nyelvőr 1890. 236. 90 Morvay J. 1956. i. m. 28. 91 Új egészségügyi ABC (Főszerk.: Dr. Jelűnek Harry) (Bp., 1990) 326. 92 Szeifer I. 1977. i. m. 13. 356