A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Néprajz - Vajda Mária: Gesztusnyelv. A nem-verbális közlések egyik formájáról: a járásról

az utánalépdelésscl ..." — olvashatjuk a férfi után kullogás kellemetlen következményeit Győry Klára híressé vált paraszti önéletírásában. 26 A századfordulói Szeged monográfusa Kovács János a férji tekintélyelvről szólva ekként ír: A férj az úr a háznál, "előtte a házba, a szobába belépni még a feleségnek sem szabad, nem illik." A férj "bár szeretetteljes becsüléssel volt a felesége iránt, de akárhova mentek, mindig ő ment elül, az asszony pedig utána, még ha látogatóba menve léptek is be valahová, mindig az ember, a férj lépett be először, [. . .] így hozta magával a szokás és a régi jogokon alapuló böcsület, mert ha véletlenül valahol az asszony lépett be előbb a szobába, nyomban rátámad­tak: "hát té hátadon hordod az uradat te!" 28 Nemcsak a házas embereknek, hanem a legények­nek is kijárt ez a nőkkel szembeni elsőbbség. Pl. ha a legény táncra kérte fel a leányt, "a leány megy a legény után, ki előtte lépkedve, vagy táncmozdulatokkal nagy kevélyen halad a sátor alá, hol táncra fogódzanak össze." 29 Szerepjátszás A járásban tükröződik bizonyos fokú szerepjátszás is, melyet a társadalmi hierarchiában elfoglalt hely szerinti különbségek, sok esetben a vélt vagy valódi társadalmi elvárások, egyéni hajlam, tulajdonságok stb. vezérelnek. Nagyon jellemző idevonatkozóan Veres Péternek az írá­sa: "Hogy tehát 'közéleti tényezővé' lettem, azt én is éreztem, még az idegrendszeremben is. Azelőtt bár már írónak számítottam, úgy ballagtam a debreceni vagy pesti, de akárholvaló ut­cán is, mint bármely más ember: eszembe se jutott, hogy rám-rám néznek és felismernek, te­hát ,képet' mutassak. Most már nem hagyhattam el magamat egy pillanatra sem. Ha az Országházból gyalog mentem haza a közelben lévő minisztériumba, úgy kellett lépkednem, mint egy pártelnöknek és miniszternek, 31 nehogy elengedjem magam, és csak elcsoszogjak, mint egy fáradt paraszt, — elvégre ötvenéves múltam —, . . . " Nagyon plasztikusan ír a nemi szerep járásban való megnyilatkozásáról Herczeg Ferenc, a századforduló jellegzetes pesti polgári nő alakját, ekkép örökítve meg: "Ami a Nőt illeti, ő ak­koriban malomkeréknyi nagy kalapot és selyem alsószoknyát viselt, az utóbbinak az volt a kö­telessége, hogy járás közben ingerlőén suhogjon. Egyébként hosszan ringó, az akkori szakkifejezés szerint, 'mártogató lépésekkel' járt az utcán. Nem mindig mártogatott, csak olyankor, ha érdemes volt. Például: rendes lépésekkel jött a néptelen mellékutcából, de rögtön mártogatni kezdett, mihelyt befordult a Váci utcába." 3 — Akkor már érdemes volt, akkor már kellett egy kis rájátszás a fürkésző férfiszemek össztüzében. Vagy felidézhetnénk — akár nap­jaink gyakorlatából is — a hódító hím színeváltozását. Allan Pease írja 33 az udvarlási gesztusok kapcsán, hogy bizonyos fiziológiás változások mennek végbe az emberben, amikor valaki ellen­kező nemű egyénnel kerül össze, és ez kihat testtartására és járására is. Szerinte a változások a strandon figyelhetők meg a legtökéletesebben, amikor egy férfi meg egy nő tart egymás felé. Ilyenkor pl. a mellkas kidomborodik, a gyomor automatikusan behúzódik, görnyedt, pocakos tartás nincs többé, a test egyenes tartást vesz fel, és az egyént fiatalosabb megjelenés jellemzi. Életkori sajátosságok "Amíg én lány voltam, Szabad madár voltam, Jártam frissen, szépen, Mint a nap az égen." — hirdeti a pusztafalui (Abaúj—Torna m.) lakodalmi ének. 34 26 Győri Klára: Kiszáradt az én örömem zöld fája (Bukarest, 1975) 140. 27 Kovács János: Szeged és népe (Szeged, 1901) 2/7. 28 Kovács J: 1901. i. m. 179—180. 29 Kovács J: 1901. i. m. 323. 30 Veres Péter: Őszi változatok (Bp., 1969) 222. 31 Veres Péter a Nemzeti Paraszt Párt elnöke, újjáépítési-, majd honvédelmi miniszter volt. 32 Herczeg Ferenc: Emlékezései (a bevezetőt írta és a szöveget gondozta Németh G Béla, (Bp., 1985) 253. 33 Allan Pease 1989. i. m. 118. 34 Magyar Népzene Tára IV/A k. (Bp., 1955) 144. Kiss L. gyűjtése 350

Next

/
Thumbnails
Contents