A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Néprajz - Vajda Mária: Gesztusnyelv. A nem-verbális közlések egyik formájáról: a járásról

tulajdonkeppen két térdig érő rúd, amelyre a közepe táján egy-egy talptartó deszka van erősítve. A lábszárat hozzákötik a larúdhoz. A faláb nem ragad bele a sárba, mint a rendes láb, s nagyokat lehet vele lépni, tehát az ember gyorsan halad vele előre. A szegény nép, — akinek lábbelire nem telt, főként az iskolás gyerekek, — sáros időben régente hegyvidéken is használt falábat.

11 A lápon járó pákászféle ember háromujjú "lábibottal" tapogatta ki, pákász szóval "lábadozta" az ingó talajt, s óvatosan járt rajta. A havon járó vadász hótalpat köt a csizmája alá hogy a hóba ne süllyedjen. A halász, nádvágó pedig "jégpatkót", hogy el ne csússzon a jégen.

1

" Ezeknek a segédeszközöknek a használata befolyásolta a járást. A népélet kutatói tudják, hogy a "paraszt messziről is megismer minden idegent, tudja honnan való, akkor is ha polgárias ruhában jár. A kérdezősködésre a felelet az, hogy az illetőt a 'viselkedéséről' ismerte fel. A viselkedésen természetcsen nemcsak a viseletet kell érteni, azt, hogyan hordja a kalapját kendőjét, tarisznyáját, kézbeli szerszámját, terhét, hanem alakját, testtartását, mozgását is."

3 "Járásáról úgy nézem, hogy szolokmai ember". — állapította meg a határban az egyik udvarhelyszéki siklódi székely az arcra, korra, ruhára, felismerhetetlenül távol, elfelé haladó emberről."

14 Foglalkozás A kutatók szerint a társadalmi identitás és a nem verbális viselkedés korrelációja eredhet abból is, hogy egy szerep, pl. foglalkozási szerep huzamosabb ideig történő betöltése esetenként tartós változásokat okoz a nem verbális kommunikációs apparátusban. F.zek az elváltozások az interakcióban az adott foglalkozás jelzéseiként vehetők számba.

15 A lápban élő emberek járásmódjára fentebb már történt utalás. Herman Ottó írja, hogy az ingólápon közlekedő csikasz lábát magasra emelgetve, imbolyogva halad, kurta és hosszú lépésekkel zsombékról-zsombékra hágva, lapibotjával tapogtva ki a következő lépés helyét.

16 De bizonyos más foglalkozások képviselőinél is sajátos járásmódot figyelhetünk meg. Gondoljunk csak a pincérek járásmódjára, vagy a tengerészekére, akik még a szárazföldön is — a tenger hullámzó mozgását ellensúlyozandó —, kissé szétvetett lábakkal, hintázó mozgással közlekednek; vagy a hivatásos katonák feszes testtartására, fegyelmezett, kimért lépéseire. Egy balett-táncos színpadon kívüli mozgásában is érzékelhető a légicsség, spiccelő lábfcjtartás stb. Bizonyos sportágak művelőinek mozgáskultúrájára is rányomja bélyegét a hosszú-hosszú edzéseken begyakorolt "gazdaságos" mozgástechnika. így pl. a távgyaloglóknál a nőies farriszáló járásmód, mely a "civil", pályán kívüli járástechnikában is tükröződik. Hiszen a gyaloglás lényege a kettős talajfogás, vagyis, hogy az egyik lábnak mindig a talajon kell lenni, ezen kívül csípőből rá kell fordulni minden egyes újabb lépésre, ez pedig furcsa, nőies, farriszáló mozdulatot ad. Emellett jár a kéz, az egész felsőtest, mintha táncolna a gyalogló, úgy kerülhet összhangba a láb és a váll mozgása. Teherhordás, cipekedés Jelentősen befolyásolja a testtartást,járást a teherhordás, cipekedés módja

17 is. A fejen való szállítás,

18 — mely a Földközi-tenger térségében már az ókori civilizációk idején mindenna11 Magyarság Néprajza (2. kiad. é. n.) II. k. 207. 12 L. lí j. 13 Fél Edit: A magyar népi társadalom életének kutatása (Bp., 1948) 21. 14 Viski Károly: A magyar jelleg a néprajz tükrében. In: Mi a magyar? (Szerk.: Szekfű Gyula, Bp., 1939) 350. 15 Buda Béla—László János: Beszéd a szavak mögött. (Bp., 1981) 57. 16 Herman Ottó: Halászélet, pásztorkodás (Bp., 1980) 296. 17 Magyar Néprajzi Lexikon 5. k. (Bp., 1982) 226.; Paládi Kovács Attila: Cipekedő asszonyok. In: Kis magyar néprajz a rádióban (Szerk.: Jávor Kata, Küllős Imola, Tátrai Zsuzsanna, Bp., 1979) 175—177. 18 Paládi-Kovács Attila: Einige Bemerkungen über die Traggeräte der ungarischen Bauernschaft = Műveltség és Hagyomány (Debrecen, 1971) 409—426.; Sándor Gábor: A kolozsvári I Ióstát emberi erővel végzett teherhordás módjai és eszközei (Kolozsvár, 1942); Bódéi János: Adatok a fejen való teherhordáshoz. (Dunántúli Szemle 1940): Szabó T. Attila: A kolozsvári fejenhordás történetéhez = Ethn., 1961. 618—620. vö: Gunda Béla: Néprajzi gyííjtőúton (Debrecen, 1956) 127. 348