A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Néprajz - Magyari Márta: A nagypénteki szentsír és a hozzá kapcsolódó népi liturgia

közösségben is feltalálható. A Zempléni hegyvidék katolikus falvaiban nagypénteken mindenki elment a sírhoz imádkozni. 33 Túrán a szentsírt nagypénteken azok is meglátogatták, akik egyébként a szertartásokon ritkán vettek részt. 34 Az ormánsági falvakban nagypénteken a re­formátusok is meglátogatták tiszteletadásból a helybeli katolikus templom szentsírját. 35 A nagypénteki szentsír tiszteletével kapcsolatos legelmélyültebb népi ájtatossági forma a sír mellett való virrasztás. A templomi virrasztás szokásának igen mélyek a gyökerei, s nem lehet kizárólag az oltáriszentség kitételében meglelni magyarázatát. Feltehetőleg döntő hatása van itt annak a népi szemléletnek is, amely a halott Krisztust valóságos halottnak tekinti. Számos helyen az asszonyok fekete gyászruhát öltve mennek a templomba nagypénteken napjainkban is. A halottvirrasztás szokása és az, hogy az oltáriszentséget nem lehet imádkozás nélkül ma­gára hagyni, itt összekapcsolódik s egymást erősítve életben tartják a szentsír melletti templomi virrasztás szokását. Ezért Jézus temetése és virrasztása a nagypéntek népi liturgiájának máig eleven Rábaszováton jegyeztek fel, s azt mutatja, hogy a falusi bakteroknak itt nagypéntek éj­szakájára külön versikéjük volt. Éjfél után egy az óra, Menjünk el a verrasztóba, Mert a Jézus halva fekszik, Szűz Mária siránkozik. Sírjunk mi is Máriával, Az Úr Jézus szent anyjával, Sirassuk meg vétkeinket. Éjfél után ütött egyet, Dicsértessék Jézus Krisztus. 37 Mihálygerge Nógrád megyei római katolikus faluban nagypénteken mindenki fekete ruhá­ban járt a gyász jeleként, s éjszaka a templomban virrasztottak. Ezt itt úrkoporsó virrasztásá­nak nevezik. 38 Zalaszentbalázson szintén szokás volt "az Úr koporsaja mellett" virrasztani. Vasváron nagypénteken szintén egész éjszaka virrasztottak. Szentistváni vélekedés szerint ha halottaik mellett is virrasztanak, akkor Jézus mellett méginkább. 39 A második világháború előtt még a tiszazugi római katolikus falu, Csépa lakói is énekelve, imádkozva virrasztottak a temp­lomban. 40 A nyíracsádi görög katolikusok körében napjainkban is élő szokás, hogy éneklő, imádkozó asszonyok csoportjai egymást váltva a nagypénteki temetési szertartástól a feltámadásig folya­matosan a templomban tartózkodnak a szentsír mellett. A nyíracsádi görög katolikus temp­lomban az oltáriszentséget is elhelyezik a feldíszített szentsíron. A görög katolikusoknál valószínűleg mélyebb gyökerű szokás volt a feltámadási szertartást a templomban virrasztva megvárni. 4 Hajdúdorogon csak 10—15 éve maradt abba a szokás, amióta a templomot éjsza­kára bezárják. Kisebb görög katolikus falvakban emlékeznek arra is, hogy a második világhá­ború előtt idősebb emberek akkor is a templomban virrasztva várták meg a feltámadást, ha szentsírt nem is állítottak. 33 Niedermiiller Péter: Kalendáris szokások a Zempléni-hegyvidék falvaiban. In: Néprajzi tanulmányok a Zemplén-hegyvidékről. (Szerk.: Szabadfalvi József, Miskolc. 81.) 207—236. 34 Schräm i. m. 69. 35 Bálint i. m. 1976. 260. 36 Báint i. m. 1976. 248. 37 Bálint u. o. 250. 38 Borovy József: Néprajzi gyűjtés Mihálygerge [Nógrád megye] 1952. E. A. 4065. 7. 39 Bálint i. m. 1976. 248. 40 Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán. In: Csépa — Tanulmányok egy alföldi palóc ki­rajzás népéletéből. (Szerk.: Barna Gábor, Eger—Szolnok 1982.) 356—412. 382. 41 Mihályfy i. m. 173. 335

Next

/
Thumbnails
Contents