A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Néprajz - Kőváriné Fülöp Katalin: Árva Bethlen Kata fogarasi terítőjének néprajzi vonatkozásai

szokás többszáz éves hagyományra tekint vissza.

20 Mégis az úrasztali terítőn látható figura nem hozható összefüggésbe a betlehemes játékok hagyományaival. Akkor miért és honnan került a térítőre a tárgyalt motívum? Én ezt a barokk képszerűségével, formakincsével magyarázom. Hiszen ez a korstílus a meghökkenés, a gyönyörködtetés stílusa, amely kedveli a pompát, a látványt, a játékot. A terítő figurája leginkább — ahogy a korabeli ábrázolásokon fellelhető — az Észak- vagy Közép-afrikai négerekhez hasonlítható, de azok sem viselnek ilyen jellegű tollszoknyát. Továbbra is kérdés, hogy Bethlen Kata honnan veszi, honnan vehette ezt a fajta motívumot? 1492-ben Kolumbusz útjával megkezdődik Spanyolország, Portugália, később Anglia, Franciaország gyarmatbirodalommá válása. A gyarmatosítók eljutnak Közép- és Dél-Amerikába, Afrikába és Ázsia egyes területeire. A világkereskedelembe, igaz közvetve, de bekapcsolódik a magyar királyság is. Eljut Európába az Újvilág híre, milyensége, növénykultúrái. II. Apafi Mihályné, id. Bethlen Kata hagyatékában megtalálható volt Afrika, Ázsia, Európa és Amerika földabrosza. Árva Bethlen Kata pedig jól ismerte elődje kegyességi írásait, feltehetőleg ismerte könyvtárát is. Talán innen vette az ötletet az indián ábrázolására, vagy a saját könyvtárában is meglévő Székely István Chronicájából, de az sem kizárt, hogy a korabeli kalendáriumok tudósítását vette alapul. Célja talán az lehetett, hogy megmutassa mindazt, amit a hímzések kiváló mestere tud, de egyben képviselje korának ízlését is. Persze ez csak feltételezés, az viszont tény, hogy a figurának nincs kapcsolata a magyar népi kultúrával, s annak hagyományaival. A régi magyar hímzés legszebb darabjai között szereplő fogarasi térítőnek ez a hímzésdísze talán megfejthetetlen marad. Mégis a XVIII. század legjelentősebb, legtehetségesebb művészének — méltán nevezhető így Bethlen Kata — fonalas munkája, jól mutatja az ősihez, az eredetihez, a hagyományokhoz a kötődést. Ez a fajta kapcsolar természetesen fellelhető a debreceni Nagytemplom és az ispotályi gyülekezet számára adományozott térítőkön is. 20 Takács Béla: "Háromkirály-járás" Sárospatakon. = Reformátusok Lapja. 1982. 52. szám. 329