A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Hódmezővásárhelyi kerámia a Déri Múzeumban

36. kép Orroskancsó zöldmázas Emberalakú edényt kettőt sorolhatunk a múzeum anyagából ehhez a fazekas központhoz. A kisméretű nőalakú sótartó korongozott hosszú szoknyás alak két karjával tartja maga előtt a kettős tartót. Mélyen kivágott blúza sötétbarna, nyakán kék gyöngy, szoknyája vörösbarna, elől fekete, köténye kék csíkos

110 (60. kép). Nagyméretű miskakancsó az utolsó edény, amelyet jelenleg ismeretlen mester készített, most a hódmezővásárhelyi edények ismeretében kíséreljük meg műhelyhez kötni. Elsőként arra hivatkozom, hogy ez a sajátos edényforma a középtiszai és alföldi központokból ismert. Ezen edény készítési helyeként az előbbiek — Mezőcsát, Tiszafüred — bizonyosan kiesnek. Az itt készült miskák olyan sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek kizárják, hogy ezt a példányt hozzájuk soroljuk. Az alföldi központok közül a Mezőtúron készült kancsók szintén olyan jellegzetességekkel rendelkeznek, amelyek elütnek edényünktől, így jelenlegi ismereteink szerint Hódmezővásárhely maradt mint készítési hely. A viszonylag széles fenekű edény testének formáját és arányait tekintve a vásárhelyiek butykos110 Leltári szám: V. 1917. 44., m: 22 cm. Hasonló István Erzsébet 1986. 160. 297