A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Juhász Lajos–Vas András: Odulakó madárfajok állományának vizsgálata a Hajdúsági Erdőspusztákon egy keményfa ligeterdőben

mert (IJaraszthy, 1984.). Tiszántúli állomány változásáról is ismertek közlemények (Fintha, 1975; Juhász, 1980, 1983; Juhász és Tóth, 1990). Aradi és Fintha Halápról készült tanulmányában (1974) e faj nem szerepel a megfigyelt madarak között. Az azóta eltelt időszakban mind Halápon, mind a nagycserei ligeterdőben állandó, rendszerese költő fajjá vált. Fészkelése területünkön 1987-ben vált bizonyossá. Jelenleg a 38 ha-os minta terülen 1 pár rendszeresen költ, téli — kora tavaszi időszakban 3-4 pd. is megfigyelhető. A Nagycserei ligeterdőtől 5 km-re lévő 6 ha kiterjedésű Halápi keményfaligetben ugyancsak fészkelő párról van tudomásunk. Nagy tarkaharkály (Dendrocopos maior) A terület domináns harkályfaja. A harkály guilden belül a leggyakoribb fészkelő faj. Állománya télen is jelentős. 1991-ben 11 példányát jelöltük. A közel 40 ha-os keményfa ligeterdőben a fészkelő párok feltételezett száma 5 - 6, de a téli kóborlás időszakában állománya jelentősen felduzzad. Ezt bizonyítja, az 1992 telén végzett madárjelölés eredménye is. Az erdőben kialakított téli etetőhelyen két hónap alatt 17 egyed került kézre, s ezek közül csak 8 egyed tartozott a régebben megjelölt egyedek közé. 26 3. kép: A közép tarkaharkály a ligeterdő értékes, rendszeresen költő faja