A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Szűcs Ernő: Hadifogság és hazatérés II. (1945. VIII. 25–1946. V. 12.)

4. kép Angolok és németek által készített barakok, Eselheide kább főtémája a "tejfeles paprikáscsirke nokedlivcl", azaz az evés lett. Érdekes volt, hogy az elhízott osztálytársam, Sz. Kovács Miklős a többiektől eltérően sohasem panaszkodott, hogy éhes. Csöndesen őrizte a megszerzett kalóriát, ébredése után felöltözött megigazította az ágyát, mad végigfeküdt azon és szinte mozdulatlanul hevert rajta az esti lefekvésig. A szürke egyhangúságot a dán Vöröskereszt látogatása törte meg. Ennek hatására feszessé vált életünk enyhült valamit. Ez a következőképpen játszódott le: Bejelentették a bizottság érkezését. Erre az alkalomra jóformán minden barakk végérc készítettünk valamilyen díszítést. Mi egy kb 3 x 6 méteres terepet csináltunk. Annak baloldali szélére a kicsinyített fogolytábor makettját, középre hegyeket, tavakat stb-t helyeztünk, ez utóbbiakkal óhajtottuk kifejezni a távolságot, jobbszélrc egy templomos magyar falu makettját építettük. Ezek mögé a színes bevonatú drótból kiírtuk: Hazavágyunk — 1 lazavárunk". Mindezek nagyon tetszettek a dánoknak, hogy szinte a semmiből miket állítottak elő a magyarok. Megjegyzem nem a mi barakkunk díszítése volt a legszebb és a legötletesebb, de ez is jól mutatott. Az igazi meglepetés azonban akkor következett be, amikor beinvitálták a látogatókat, velük volt természetcsen az angol táborparancsnok is, egy olyan barakkba, ahol a táborban élő művészek alkotásai (fa- és agyagszobrok, festmények, stb.) kerültek kiállításra. Ezek közül a nézőket nagyon megragadta egy kép, amelyen az oldalára dűlt, feneketlen hordóból egy magyar levente rettegve tekintett ki, míg felette egy géppisztolyos angol katona ült a hordón. 260