A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Szűcs Ernő: Hadifogság és hazatérés II. (1945. VIII. 25–1946. V. 12.)

vetkező napon, szept. 29-én reggel Osnabrückben mosakodtunk, ezt követően utunkat Münster-Borghorst vonalon folytattuk. Itt kiszállva egy gyárépületben helyeztek el bennünket. Borghorst (szept. 29. —február 5.) Ez a település Németországban, a holland határhoz közeleső, attól 10—15 km-re, eredetileg hétezer lakosú városka volt. A városka fogalmát azonban akként kell értelmezni, hogy Borghorstban három hatalmas textilgyár működött, amelyeket azonban a háború alatt más eszközök előállítására használtak. így pl. a három nagy üzem közül, amelyik a mi szálláshelyünk lett, mint textilüzem teljesen le volt szerelve. Ilyen árut készítő gépei egy külön zárt teremben voltak összezsúfolva. A gyár udvarán rengeteg repülőgépszárnyat találtunk. Ezekből később, a tél beálltával, kiszereltük a fűtőtesteket és megkíséreltük azokat felhasználni, de nem sok sikerrel. Azt ugyan nem tudtuk meg, hogy milyen műveleteket végeztek ebben az üzemben ezekkel a repülőgép alkatrészekkel, de hogy kik dolgoztak itt, arról némi fogalmat alkothattunk abból, hogy az üzem mellékhelyiségeiben, a kis fülkék ajtajaira fel volt írva: "Für Deuschen", illetve "Für Polen". Ezek a feliratok beszédes bizonyítékai voltak a nácizmus "Übermensch" nézetének, részben azonban a háború alatt itt dolgozók összetételéről is adtak felvilágosítást. A gyárépület utcai frontján, annak a belváros felőli részén, egy kis szobában, valamikor a tulajdonos irodája lehetett, helyezkedett el a zászlóaljparancsnokunk. Ugyancsak ezen a fronton, közvetlenül az előbbi mellett lévő nagyobb szobát, de nagyságra nézve akár teremnek is mondható helyiségben volt a zászlóalj iroda, és itt laktak az irodai munkát végzők is. Az udvarra hátranyúló, egymásba nyilóan három különböző nagyságú terem sorakozott. A két kisebbet a középiskolások foglalták el. A legnagyobb terem, s ez óriásnak volt nevezhető, a zászlóaljhoz tartozó, többi nem középsikolás leventéké lett. Mindenki friss, gyalult deszkából készült emeleteságy-részt kapott, amelyben még szalmazsák is volt. Pontosabban a németek által a háború alatt használt szalmapótlo forgáccsal volt kitömve. Meg kell jegyezni, hogy ezt a szálláshelyünket is tökéletesen kitakarítva kaptuk meg, akárcsak az előzőeket. Oktatóink azonban nem itt laktak, hanem a városban, egy villalakásban, és onnan jártak ki hozzánk tanítani. Ez utóbbi a Fürster Strasse 21. szám alatti épület egy elmenekült család tulajdona lehetett, de amikor tanáraink ide beköltöztek, már semmiféle bútorzat nem volt benne. Oktatóink először földrehelyezett szalmazsákon aludtak, majd ők is a miénkhez hasonló ágyakban.

4 Idetartozónak érzem azt is elmondani, hogy a városban alig láttunk egy-két odavalósi férfit. Még fogságban lehettek. A lakosok azt is elmondták, hogy az üzemekben a háború alatt sokféle nemzetiségű munkás dolgozott. Sőt, egyidőben valami SS kiképző központ is működött Borghorstban, mégpedig abban az időben, amikor ebbe az alakulatba már franciákat, letteket, stb-t is besoroztak. A városkát az amerikaiak szabadították fel, de rövidesen az angol zónába sorolták. Ezt tetéztük mi magyar hadifoglyok hétezren, akik katonák, illetve leventék voltunk. A teljességhez hozzátartozik, hogy a város szélén, egykori katonai barakkban sok ún. kibombázott család lakott. így tehát a városkában rövid egy-két év alatt óriási népvándorlás játszódott le. Megfordultak benne nemcsupán Európa minden, de más földrészek népei is. A városka egyemeletes szállodáját angol katonai kantinnak minősítették, ahová a győztes sereg tagjai nemcsak étkezni, hanem főként esténként, szórakozni jártak. Borghorstban odaér kezesünkkor már rég működött a villany- és vízszolgáltatás, mozi előadásokat tartottak, a nyomdában már megrendeléseket lehetett feladni. Az utcák rendkívül tiszták voltak. Itt tapasztaltam először, hogy az arra alkalmas házak falait (nem vakoltakat!), a járdát, sőt a ház előtti úttestet hétvégeken a lakók korántsem csak felseperték, hanem erős sörtéjű, hosszúnyelű kefékkel, sok vízzel, szabályosan felsúrolták. A lakáskörülményekről szólva kell elmondani, hogy a gyárban, a középiskolások által lakott nagyobb teremben, az egyik sarokban, emelet magasságban, de főképpen deszkából egy kisebb szoba volt kialakítva. Ide egy padlásfeljárószerű lépcsősoron lehetett feljutni. Ezt a helyiséget 4—5 darab emeletes 4 Megjegyzem, hogy tanáraink már Friederikenhofban sem velünk együtt aludtak az istállóban. Az ő szállásuk a barakk épületben volt. 251