A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Szűcs Ernő: Hadifogság és hazatérés II. (1945. VIII. 25–1946. V. 12.)

Azt azonban sajnos nem tudom megnevezni, hogy kik foglalkoztak a nem középiskolás leventék tanításával, az ő nevüket nem jegyeztem fel. A rendszeres iskolai foglalkozás megindulása azt is jelentette, hogy az eddigiektől eltérően bevezették a reggel 8 órakori ébresztőt. Mosakodás, reggeliosztás, körlet rendbetétel után minden nap hetenként hatszor, vasárnap nem, 10 órakor kezdődött az oktatás. Délelőtt általában két-két, délután ehhez hasonlóan ugyancsak két-két foglalkozást tartottak. Pl.: aug. 30-án: dé.e. könyvvitel, kémia, dé.u. magyar és számtan, aug. 31-én: dé.e. kereskedelmi ismeretek, fizika, dé.u. hittan és könyvvitel óráink voltak. Szept. 5-én dé.e. kereskedelmi levelezés, egészségtan, dé.u. jogi ismeretek, magyar óra lett szervezve. Általában napi négy tanítási óra volt, és házi feladatot is kaptunk, sőt az órákon számonkérések is folytak, tehát az órák utáni szabadidőből bizonyos mennyiséget fel kellett használni tanulásra. Most mutatkozott meg a haszna a bátyám és az általam cipelt buzászsáknyi könyvnek. Ez lett ugyanis a tanári könyvtár, amelyből oktatóink az óráikra készültek. Amit ebben az állományban nem találtak meg, azt a környéken beszerzett németnyelvű könyvekből kellett lefordítaniuk, vagy csupán emlékezetükre támaszkodva taníthattak. A magyar irodalom tanárunk pl. kiválóan hasznát vette a gimnáziumi tanulmányok kötelező verseit tartalmazó kiadványnak, amit gyakran kölcsönkért tőlünk. Szerencsére a tanároknak csak minden másodnapon volt órájuk, a közbülső napokon a tanrend szerint a kollégák működtek közre. így azután volt idejük az óráikra felkészülni, ami szintén magában hordozta a jó nívó kialakítását és tartását. Néhány esetben előfordult, hogy oltás, vagy tüdőszűrő vizsgálat miatt a tanítás egy-egy félnap elmaradt. így pl. szept. 8-án az országúton vonulva Meisendorfba mentünk tüdőszűrőre. Jellemző fogvatartóink humanizmusára, hogy akiket betegnek találtak azokat kiemelték közülünk és gyógyintézetbe utalták. Az egészségügyi körülményekhez tartozik még, hogy Fricdcrikenhofból távozásunk előtt ismét kifertőtlenítették a társaságot, bár erre akkor nem is lett volna szükség. Sokat javultak ugyanis a tisztálkodási lehetőségek azáltal, hogy a tengerparthoz közel kerültünk. Az udvarház és a barakk között elvezető úton néhány perc alatt kiértünk a tengerhez, amelyben nemcsak fürödtünk, hanem sűrűn fehérnemű- és ruhamosást rendeztünk. Az erős napsütésben a meleg fövényre terített fehérnemű hamar meg is száradt. A Keleti-tengerhez gyakran csoportosan mentünk, de előfordult, hogy magányosan. Az utóbbi eset egyikeként megmaradt egy, a "hadifogoly iskolában" akkor készített dolgozatom, amelyet 1945. szept. 16-án írtam: "A tenger" Egyedül hallgatom tenger mormolását, Tenger habja felett futó szél zúgását." Úgy képzeltem el a tengert, mint egy örökké haragos, morgó, sötétarcú öreg bácsit, amelyen a vidám unokák, a kedves fehér habok futkároznak. Olyannak, amely elősegíti a tépelődést, a lélekvívódást. Ezt vártam tőle. Egy alkalommal — amikor először láttam a tengert —, háborgó lélekkel mentem ki a tengerpartra. Várva a lélek további felkorbácsolását. S mit láttam, leülve a parti, kristályosan csillogó homokra!? Amely úgy csillogott az augusztusi napsütésben, mint a Balaton, a "magyar tenger" fövenye szokott az augusztusi szép napokban. Part közelben sárga, beljebb zöld és a láthatárszélén az ég kékjével összeolvadó csendes, keblettágító, könnyítő, nyugodt víztükröt. Az előbbi zaklatottságom megszűnt. — Megnyugodtam. Egyszercsak a mozdulatlan kék tükör felett gondolataim fehér sirályai hazaszálltak. Szemem közben a láthatárt kémlelte. — Balra a távolban egy világítótornyot fedeztem fel. Gömbölyű-kupolás teteje városom (Debrecen) szimbólumát juttatta eszembe. . . Újra otthon voltam. . . Debrecen — Zágon — Mikes Kelemen jutott eszembe, s közben peregtek a környező fákról a levelek. — Fejem lecsüggedt. . . Pillantásom az órámra esett. Megszűnt a varázs, a mutatók erőszakosan, durván visszarántottak a jelenbe. Fél öt jelezték a mutatók. . . Hidegkoszt osztás! — villant az agyamba. Felcihc249