A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Surányi Béla: A szántóföldi növénytermesztés szerkezete Debrecen mezőgazdaságában (1920–1990)

A város gazdálkodásában az állati és a kézierőre alapozott gépi eszközök túlsúlya volt a jellemző:

92 gépi eszköz db eke 4 043 borona 3 071 henger 1 088 vető-, ültetőgép 1 195 kapálógép 2 187 arató-, betakarítógép 535 cséplő-, tisztító-, osztályozógép 287 IIa a traktorjszántó arányt vizsgáljuk, kitűnik, hogy egy traktorra 1 473 hekuír (azaz kb. 2 600 kat. hold) szántóterület jutott, amely — mintegy fele volt csak az országos átlagnak

93 (792 hektár/traktor db). A traktor-típusok 1 közül a legelterjedtebbek közé tartozott a Cormick és a Fordson. Gőzckével

9 csak Stciníeld István Macspuszta-i gazdasága rendelkezett. A cséplőgépeknél"

6 az "egyéb kategória" volt a legnépesebb, ami jelzi, hogy hiányoztak a jólismert, korszerű típusok A debreceni mezőgazdasági nagyüzemekben alapvetően nem változott a helyzet 1945 után sem, bár ideiglenes megoldásként, működtek a gépállomások. A kisüzemi Uo. Kétségtelen, hogy a paraszti gazdaságokban megtörtént az. eszközváltás a 19. század második felétől kezdődően. Üteméről, méretéről megoszlanak a vélemények. A magyar mezőgazdaság — különösen törpe-, és kisbirtok — technikai háttere messze elmaradt a világszínvonaltól. A fogat- és kézi erőre alapozott termelés megszabta a munka termelékenységét. A gépesítés átütő ereje nem érvényesült, hiszen a folyamatos birtokaprózodás, az. elszegényedés gátat szabott neki. A megoldást talán egy erős szövetkezeti mozgalom megléte jelentette volna, de mint tudjuk, ez hiányoztl. Bizonyos előrelépés tapasztalható a második világháborút megelőző konjunkturális évek alatt, de ez. sem elsősorban a gépesítés színvonalának emelkedését jelentette, inkább a korszerűbb termesztési módszerek térhódítását. 1945 után fordult a kocka, de ez más okból, szintén nem tudta kezébe adni a megoldás kulcsát a parasztságnak. Az egyéni kezdeményezés gúzsbakötése, egy tévesen értelmezett közösségi szellem, hosszú évekig csak hátráltatta a fejlődést. Ugyanakkor még ha nehézségek árán is, de sikerült lerakni egy korszerű mezőgazdaság technikai alapjait. A gépesítés két világháború közötti helyzetéről lásd: Varga Gyula: A parasztgazdaságok gépi eszközellátásának kérdései a két világháború közötti Magyarországon. In.: Déri Múzeum 1983—84. évi Évkönyve (Db., 1985). 183—205. Klny. 93 Hajas József—Rázsó Imre: Mezőgazdaság számokban, (Bp., 1969). 1550. Lásd később: Hajas—Rázsó (1969). A traktorpark bővülésére a háborús konjunktúra évei alatt került sor, amikor 1935—1942 között a növekedés aránya 51% volt. A nagybirtokra olyannyira jellemző gőzeke az. 1930-as évek közepétől szorult vissza, s a gyorsabb, kisebb parcellákra is alkalmasabb traktorok terjedtek el. A cséplőgépállomány csökkenése 1942 után vált szembetűnővé. A gépesítettségi index alakulása %-ban: traktor gőzeke cséplőgép 1935 100 100 100 1942 151 68 114 1947 179 II 88 1953 198 80 Lásd: Görög (1954): 33. 94 OMC (1937): 592•93. 95 Ua.: 605. 96 Ua.: 578. Debrecen mezőgazdasági üzemeiben a cséplőgépek számának alakulása a két világháború között: 1923 1924 1925 1937/38 gőzhajtású 69 82 88 66 motoros hajtású - - 13 16 Lásd: MSiÉ. 1927.85.o., MStÉ\9?>9.92.o. 242