A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Arnóth Sándor: Adalékok a püspökladányi zsidók történetéhez

Arnóth Sándor Adalékok a püspökladányi zsidók történetéhez I. Zsidók Püspökladány környékén 1849 előtt A XVIII. század első harmadában hazánkban, így vidékünkön is kevés zsidó él 1720-ban országosan mintegy 11 000 a lélekszámuk. Szabolcsban ekkor ennek töredéke él. Mintegy 30 családról tud Vácz Elemér. 1 1730-ban is mindössze 16—20 ezren lehettek, de ettől kezdve erő­sen emelkedik létszámuk. Annyira, hogy 1770-ben már külön is adóznak. Ekkorra írják össze őket az új, toleranciális adóztatás miatt." A szakirodalmi adatok és levéltári források ládányi zsidókat ekkor még nem említenek. Hamarosan egyre nagyobb számban találhatjuk nyomukat az írott forrásokban. A lélekszám-emelkedésnek két oka van: 1. A természetes szaporodás; 2. az egyre fokozódó mértékű bevándorlás. "A XVIII. század első felében a zsidóság települési centruma a Monarchiában a csch-mor­va tartományok voltak. Innen húzódtak le egyes rajaik Mária Terézia és II. József idején Ma­gyarországra. Ehhez jött Lengyelország felosztása után Galícia zsidó népessége, amelynek tömeges vándorlása a XIX. sz. elején indul meg."~ Magyarország biztonságosabbnak, anyagilag csábítóbbnak tűnt, hiszen sem az erős polgárság versenyétől, sem vallási üldöztetéstől nem kel­lett tartaniuk. Nálunk főleg a közvetítő kereskedelemben vettek részt. Itt ez képezte a tőke­felhalmozás egyik fontos forrását. Mivel bizonyos fokú gazdasági és természetcsen politikai kirekesztettségben, de lét- és anyagi biztonságban éltek, a társadalom legmozgékonyabb réte­gévé váltak. Mi sem bizonyítja jobban térnyerésüket annál, hogy 1781-ben már zsidó rabbi működik Szabolcs megyében, valamint az adóügyeket intéző zsidó bíró. 4 A lehetőség minden­kinek adott volt, hiszen teljességgel hiányt pótoltak, s ez itt tartja őket. Az előző, kereskede­lemmel foglalkozó, és a zsidó népesség között az volt az alapvető különbség, hogy ezek az emberek itt is maradtak, megindul az asszimiláció. A városok körüli nemesi birtokokon, fal­vakban húzódtak meg. Terménnyel kereskedtek, de felvásárolták a paraszti háziipari készítmé­nyeket, és ezzel is üzleteltek. Megindul a szakértelmiségivé válás útján a tehetséges és mozgékony fiatalságuk. II. József 1781. május 13-án adta ki zsidórendeletét. Az iparűzés és a felsőfokú tanulás jogát kapták meg, s hatályon kívül helyezett néhány középkori megkötöttsé­get, így lehetővé tette a zsidó tőke beáramlását a gazdaságba. Ettől kezde egyenes vonalú a fejlődés. Nő a létszám, egyre fontosabbak lesznek a gazdasági életben. Fejlődnek a hitközsé­gek is. Nádudvaron például 1802-ben új zsinagógát építenek, 1820-ig új imaház és rituális für­dő, 1825-ben iskola jelzi a Nagykállóhoz tartozó hitközség fejlődését. 5 Jóval pontosabb 1 Vácz Elemér: A zsidóság elszaporodása Szabolcs megyeben (Nyíregyháza, 1944). 28. 2 I.m. Uo. 43. 3 Hanák Péter: Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus (Budapest, 1984) 362. 4 Magyar Országos Levéltára C55 1821. 820. No. 1. 5 SzÜágyi-Windt László: Kállai Chaddik (Tel Aviv, 1959) 38. im. 207

Next

/
Thumbnails
Contents