A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)
Történelem - Nagybákay Antal Zelmos: Két százesztendős debrecen családtörténeti adalék
II. Múlt századi "stafímng" és gyermekkelengye. Édesapámtól 1 örökölt, általa összegyűjtött kis családi levéltáramban kutatva, kezembe akadt egy kis kék keménypapírkötésű könyvecske. Tetején halványkék kördíszítéssel ellátott fehér címke, reá körbenyomtatva az előálltó cég neve: "Gyürky Sándor ipari-kereskedelmi és iskolai könyvgyár, vonalazó intézet Debreczenben." Középen pedig szép kalligrafikus kézírással: Kiházasítási költségvetés Sesztina Piroska ő nagysága részére Kardos László üzletéből. Felütve a könyvecskét, abban 11 oldalon át néhai atyai nagyanyám kiházasítási kelengyéjének (stafirungjának) részletes felsorolása található egységárakkal kiszámlázva és kereskedelmi nyelven szólva: szaldírozva Kardos László 3 debreceni vászon- és divatárukereskedő által 1881. december 9-én. Ezután 16 kitépett lap helye következik, amiken az első megmaradt féloldal tanúsága szerint napi háziasszonyi kiadások lehettek. E kiadásokat az írás alapján dédanyám Sesztina Lajosné 13eőr Julianna vezette ceruzával. Ugyancsak az ő feljegyzését tartalmazza, de már tintával, az utolsó megmaradt két oldal 1887. szept. 6., majd ugyanazon év okt. 10-i dátummal: "Ilonám kis kelengyéje" címen. A kis könyvecske ma már — hiszen éppen százéves — társadalom- és kultúrtörténeti dokumentumnak számít. A XIX. század második felében a jobbmődú debreceni polgárság kiházasítási és gyermekkelengyéjének részletes felsorolásával pontos betekintést enged az akkori polgári társadalom szokásaiba, divatjába, a házasságkötési és gyermekszületéshez kapcsolódó anyagi juttatások íratlan szabályaiba. Mielőtt azonban a könyvecske részletes szövegét közölném, vessük néhány pillantást azokra az immár 40—60—80 éve a debreceni köztemető lombos fái alatt nyugvó személyekre, akik által az abban foglalt tételek beszerzésre, elkészítésre kerültek. Lássuk először a szülőket akik leánygyermekeiket a szülői gondoskodás szinte legmagasabb fokán látták el az általuk szükségesnek vélt, — nyilvánvalóan az akkori polgári társadalom szokásainak megfelelően — kiházasítási illetve gyerekkelengyével. Az édesapa: Sesztina Lajos debreceni vaskereskedő 4 , az édesanya pedig felesége: Beőr Juliánná. Sesztina Lajos, Sesztina János debreceni vaskereskedő fia, korán árvaságra jutott és így a maga erejéből tanulta ki a vaskercskedelmet Miskolcon, Pesten, Bécsben 1848-ban, 25 éves korában Bécsből jött haza és vett részt a schwechati csatában mint honvéd-nemzetőr. Innen kalandos úton hazatérve Debrecenbe, két évig alkalmi könyvelői munkából tartotta fenn ma1 Nagybákay/Rickl/Antal Lajos (1885—1976) vaskereskedő, Debrecen kereskedelmi múltjának lelkes kutatója. Rövid életrajzát és tudományos munkásságát = Debreceni Képes Kalendáriom 1944. évf. 55. ill. legújabban Múzeumi Kurír V.k.9.sz. 1985. nov. 14. 2 Gyürky Sándor (1818—1904) papírkereskedő 1848-ban jött Debrecenbe mint a nagyszlabosi (Gömör megye) papírgyár alföldi képviselője. Üzletét fia ifj. Gyürky Sándor (1854—1930) folytatta a Kossuth u. 13. sz. alatt. A család utolsó férfi tagja ugyancsak Sándor az I. világháborúban a volthinai harctéren halt hősi halált. L. Horvay R.: Debrecen evangélikusai (Debrecen, 1939. 27. 3 A Kardos László vászon-és divatárukereskedés 1831—1950 között állott fenn a tasnádi Kardos család tulajdonában és szakavatott vezetése mellett a Kossuth u. 7. sz. alatt. 4 Sesztina Lajos (1823—1905) vaskereskedő, az István Gőzmalom Rt. elnöke. Részletes életrajzát 1. Nagybákay Antal: A debreceni Sesztina vaskereskedés története és kora. Debrecen, 1949/50 (Kézirat, szerző birtokában). 191
