A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Töll László: A számszeríjról – A Déri Múzeum számszeríjai

A számszeríj nyílvesszői A számszeríjhoz alkalmazott lövedékek a feladattól függően rendkívül változatos formát mutatnak. (45. kép) A legáltalánosabban használt katonai nyílvesszők hegye legtöbbször rombusz keresztmetszetű, négy élűre alakítva. (45/3. kép) A nyílhegyek hátsó vége kúposodó köpűvé szélesedik, ezzel illeszkedik a vessző szára. A vessző valamilyen keményfából volt faragva, a hadivesszőkre jellemző a durva kivitel. A vesszők hossza átlagban 300—400 mm között változik, vastagsága mintegy 10 mm volt, súlya 110—140 g között mozgott.

43 Arra mindig ügyeltek, hogy a súlypontja a hegyhez közelebb eső harmadba essen. A méreteket jól érzékelteti a 46. kép. A lövedékeket legtöbbször kormánytollakkal látták el. Ezek a szárnyak vékony falemezből, ritkábban bőrszeletből készültek, s a vesszőszár hátsó palástrészén két egymással szemben vájt horonyba voltak ragasztva. Ha a horony kissé haránt irányban volt vágva (47. kép), a kormánytollak repülés közben a hossztengely körül fogásba hozták a nyilat. Ennek igazi oka nem világos. A már említett kiváló szakértőt, Payne-Gallwey-t is foglalkoztatta a dolog. Ő úgy lőtt célba, hogy először meghagyta a szárnyakat a hornyokban, a következő sorozatnál 39. kép Az ún. zergeláb felhúzó használata. 43 A közölt adatok Magyar Nemzeti Múzeum nyílvesszőinek átlaga, saját méréseim alapján. 146