A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Töll László: A számszeríjról – A Déri Múzeum számszeríjai

A törzs 74,5 cm hosszú, feketére pácolt keményfa, rajta csontberakás. A felső részen lévő borítás három csontlapból áll, melyeket karcolt, reneszánsz virágminták díszítenek. A nyflfekvés helyén a karcolat elmosódott, valószínűleg a lövéskor előreránduló, a törzshöz roppant erővel súrlódó, vastag húr dörzsölte le. (23. kép) Oldala szintén csontberakással díszített, érdekes a dió magasságában mindkét oldalon megtalálható, groteszk figura. (24. kép) A törzs alját szintén három csontlap borítja, hasonló virágdíszítéssel, mint felül, de itt a lemezek nem alkotnak egybefüggő felületet. A törzs középtájon megvastagszik, mert itt helyezkedik el a megfeszített húr beakasztására szolgáló, rézből készült dió, és a hozzákapcsolódó, a röntgen tanúsága szerint meglehetősen bonyolult és finom kidolgozású elsütőszerkezet. Ez utóbbit biztosítóval és a találati pontosságot növelő, ún. gyorsítóval látták el. Ezek az alkatrészek modulszerűen kivehetők a törzsből, a 25. képen látható, nagyméretű kar ezek védelmét szolgálja. Az elsütő áttételének nagyságát jól érzékelteti a képen szintén jól látható, piciny fémkar, amely maga az elsütőbillentyű. A törzs legvége enyhén pofadékosra van kiképezve, benne keresztben beütött nagy méretű acéltüske, mely a fogasléces felhúzószerkezet akasztására szolgál. Rendkívül feltűnő az ív óriási mérete. (26. kép) Ez az impozáns fegyver az 1550-es években készülhetett, ívében beütött, antwerpeni mesterjegy van, valószínűleg Dél-Németországban állították öszsze.

34 Egy ekkora számszeríj a legnagyobb vadak elejtésére szolgált, medve, bölény halálos ellenfele volt. II. L.SZ.: DF. 3. 145. (27. kép) Az ív legnagyobb hossza a húr mentén 78 cm, legnagyobb szélessége 5 cm, legnagyobb vastagsága 1,5 cm. Az ív hasonló módon van befogatva, mint az előbb tárgyalt fegyvernél, csak a külső pomponok hiányoznak róla. Maga az ív díszítetlen, szintén szokatlanul nagy méretű. A feketített törzs hossza 72 cm, felső része szarulapokkal van borítva, melyeken karcolt virágornamentika található. A törzs alsó része hasonlóan burkolt és díszített, középen megvastagszik, benne a dió szaru, ugyanolyan elsütőszerkezettel, mint az előbbi számszeríjnál. A felajzáshoz szükséges fogasléces felhúzószerkezet megvan, (28. kép). Jellemző az áttétel nagyságára, hogy a húszfogú fogasléc teljes áthajtásához 62 teljes körű tekerőmozdulatra van szükség, ez a művelet mintegy másfél percet vesz igénybe. Nagy ritkaságnak számít, hogy a fegyver húrja teljes épségben megmaradt. Ez az eszköz is olyan nemesvadak vadászatára készült, mint szarvas, őz. III. L.sz.: DF. 4/145. (29. kép) Az ív legnagyobb hossza 59 cm, legnagyobb vastagsága 9 mm, legnagyobb szélessége 4 cm. A fegyver jellegében, technikai megoldásaiban "kistestvére" a fenti két hatalmas számszeríjnak. E számszeríj legjellegzetesebb vonása rendkívüli díszítettsége, ami már inkább az ékszerfegyverek közé sorolja, bár a húrnál a kopások azt bizonyítják, hogy használták is. A törzs fölső és alsó részét csontlapok burkolják, melyeken karcolással készített sűrű virágornamentika, akantuszlevelek, szatírfej, mitológiai alakok találhatók. A törzs oldalán lévő, szabadon maradt barna falapon rendkívüli aprólékosan kivitelezett csontberakás van, mely vadászjelenteket ábrázol. Diója vasbetétekkel erősített szarvasagancs (30. kép), az ív mögött lévő, két erősítő vascsap csavarjai pótoltak (31. kép). Ezen a képen jól látható az a nyílvesszőtartó bakocska, amely a törzs végén helyezkedik el, és a többi számszeríjon már nincs meg. Szerencse, hogy e fegyver húrja és felhúzótekervénye is épen megmaradt. A számszeríj apróvadra készült, és méretei, valamint művészi kivitele miatt azt sugallja, hogy egy hölgy használhatta. IV. L.sz: DF. 6. b./145. (32. kép) Az ív legnagyobb hossza a húrmentén 51 cm, legnagyobb vastagsága 1 cm, legnagyobb szélessége 2,5 cm. Az ív a törzsbe vájt lyukba van rögzítve szorosan font kenderzsinórzattal. A törzs felső része a nyílvessző felfekvésének helyén csontlappal van burkolva, melyben félhosszúságig vájat található végén nyíltartó bakocska van. Az elsütőszerkezet csappantyús, mely 34 Ugyanilyen jegy közölve: Katalog der Leibrüstkammer, II. Teil, Kunsthistorisches Museum (Wien, 1990), 131 D 255. Armbrust 134