A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Szabó Sándor: A debreceni Nagyerdő nappali lepkéi a múlt és jelen tükrében

— Sakktáblalepke (Melanargia galathea) — Erdei szemeslepke (Pararge aegeria) — Közönséges szemeslepke (Arethusana Arethusa) — Mocsári szénalepke (Coenonympha tiillia) — Kis szénalepke (Coenonympha pamphilus) — Közönséges szénalepke (Coenonympha iphis) — Fehérövű szénalepke (Coenonympha arcania) Többnyire hernyó alakban telének át, egyes fajuk többgenerációs fejlődésűek, mások egy nemzedéket nevelnek fel. Barnás, vöröses színűek jellegzetes szemfolttal díszítve. Hernyóik fűféléken élnek, gazdaságilag közömbösek. Meleg és szárazságkedvelőek. Magas hegyi fajaik speciális ökológiai viszonyokat igényelnek. Ismertségük ellenére még Európában is fedeznek fel közülük új fajokat. Igen alkalmazkodók a környezeti viszonyokhoz, de nem minden határig, ezt a családot is sújtotta jó néhány faj kipusztulása, megritkulása. Fekete szemeslepke (Minois dryas) Jellegzetes kékes magvú szemfolttal rendelkezik, nőstényei sokkal nagyobbak és később jelennek meg, mint a hímek. Egy nemzedékűek. Szívesen telepszenek meg virágokon táplálkozni. Több élőhelytípuson otthonosak. Száraz, bokorerdőszerű tölgyesekben, mint nedves, mocsaras réteken. Hegyvidéki réteken némely évben nagyobb példányszámban lép fel. A debreceni Nagyerdőn jelenleg már nem él. Az 1970-es években pusztult ki. Ipari környezetszennyeződés fokozódása, erdőszerkezet drasztikus átalakítása folytán. Áttelelő hernyói igen érzékenyek a tarvágásra, területi átrendezésekre. Közönséges ökörszemlepke (Aphantopus hyperanthus) Korábbi években közönséges faj volt a Nagyerdőn is, manapság a kipusztulás szélére sodródott. Korábbi élőhelyeit felszámolták, területrendezés, bokorirtás, hulladéktemető található élőhelyén. Erdő belterületén egyre gyakrabban és sűrűn megjelenő gépkocsiforgalom, permanens levegőszennyeződés az előző faj sorsára juttatja ezt a lepkét is. Hiányoznak az imágó táplálását hivatott nektárt adó növények is, melyek a faj vitalitását rontják. Sakktáblalepke (Melanargia galathea) Nyíltabb erdőrészeken, tisztásokon található. Aktív viráglátogatő. Sokak által értéktelennek tartott akácosban is otthonosan tenyészik. Egyetlen nemzedéke egészen őszig repül. Hernyója éjjel táplálkozik fűféléken. Nagyerdőn főleg az apafai, pallagi monostori területeken, valamint az Erdőspusztán él. Minden évben rendszeresen előfordul. Bennszülött rokonát a Magyar sakktábla lepkét 1913-ben gyűjtötték utoljára Puszta-Peszér környékén és a faj azóta kihalt. Ennek a fajnak végét jelentette, hogy külföldi gyűjtőknek tömegesen kiárusították ezt az igen szép, a világon már sehol sem található lepkefajt. Élőhelyét is megváltoztatták erdészeti beavatkozással. Vörös szemeslepke (Lasiommata megera) Száraz, meleg helyeket kedvelő gyakori faj, mely kerítések, műemlékek, partomlások mentén nagyobb számban látható. A Nagyaerdőn rendszeresen látható faj. Erdei szemeslepke (Pararge aegeria) Gyakori faj a Nagyerdőn, bár tarra vágott területekről elvándorol. Élőhelyéhez az árnyékmozaikos lomboserdőhöz ragaszkodik, biotópjától nagy távolságra sohasem távolodik el. Erdei fűféléken élő hernyójú, kedveli a hűvös, párás mikroklímát. 12