A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Töll László: A számszeríjról – A Déri Múzeum számszeríjai

3. kép Az íjász feltámasztott állópajzs mögött van. Ezt főként várostromnál alkalmazták, mikor lesben álltak óvatlan védőre várva. Érdemes megfigyelni, a védőfegyverzetet: a harcos széles karimájú, ún: vassalapot visel, mely lehetővé teszi a célzást, s valamelyest védelmet nyújt a lehulló nyílvesszők ellen. Alatta sodronycsuklya, mely ugyanilyen ingben folytatódik. Ezen ún. brigantint, bőrmellényt hord. Ez tetőcserépszerűen elhelyezett fémlapocskákkal van kibélelve. Karján s lábán lemezpáncél, ilyen vértezet a fáradt nyílvesszők, kardcsapások, buzogányütések ellen aránylag megbízható védelmet nyújtott. A számszeríj hátrányainak csökkentésére sok módszert kipróbáltak, de igazából egyik sem tudta megakadályozni, hogy a számszeríjászok lehetőségei jóformán csak speciális feladatokra korlátozódjanak. Az egyik ilyen, már említett módszer, az "egy lő, egy tölt" eljárás. Ez ugyan növelte a tűzgyorsaságot, de méginkább helyhez kötötte az íjászokat, és ami még fontosabb, rettenetesen megdrágította zsoldba vételüket. A kifinomult technikai apparátus kezelése miatt a nyílt csatamezőn védelem kellett a lövészeknek, ezt vagy állópajzsok mögött (3—4. kép), vagy a szekérvárba húzódva kapták meg, ami szintén nullára csökkentette a mozgékonyságukat. A lovasított számszeríjászok is megjelennek a XV. sz. elején, de kiképzésük nehézsége, felszerelésük drágasága folytán mindig kis létszámúak maradnak, és inkább csak testőri hírvivői, felderítési feladatokat látnak el (5. kép). A következtetés egyértelmű: a számszeríjászok 118