A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Természettudomány - Juhász Lajos–Szendrei László: Madárvilág a Halápi tározón

Az egyenletesség számítását a következő képlettel végeztük: J = — , ahol InSi J = az egyenletesség értéke Hs = a diverzitás értéke Si = az összes faj száma. A megfigyelések során a pontos feldolgozás érdekében, a vizsgált terület egészét madár és növénytanilag önállóan jellemezhető hat ökotípusra osztottuk, a tározó K—Ny-i metszete alapján: 1) Füves szegélyzóna. 2) Nádas — gyékényes. 3) Úszó, lebegő és gyökerező hínáros. 4) Nyílt víz. 5) Fás szegélyzóna. 6) Emberi település környéke (tanyák). A dominanciaviszonyok megállapításakor a következő besorolást alkalmaztuk: 0—1% ritka 1 — 2% akcesszórikus 2 — 5% szubdomináns 5 —10% domináns 10% felett eudomináns. A vizsgált teriilet bemutatása Altalános jellemzés: A Halápi tározó Debrecentől keletre, 12 km-re terül el, két közel É—D irányú völgyeiéiben. Az 1970-es évek elején létrehozott vízrendezési elképzelések eredményeképpen az erdőspusztai tórendszer részeként lett megépítve. Feladataként a belvíz csúcsok tarozása, ill. a Kati-ér vízgyűjtő rendszer alsóbb szakaszán lévő közcélú tavak vízutánpótlása lett kitűzve. így a tározó a Gúti-ér felső vízgyűjtőjéről összegyűlt vizeket tartja vissza és a feltöltése ill. lecsapolása is ezen az éren keresztül történik. Egy nagyobb és két kisebb tavat foglal magába. Területe 67 ha, térfogata 760 ezer ITT, átlagos vízmélysége 1,2 m. Természetföldrajzi környezet: A Nyírség D-i részének földtani arculatát a futóhomok határozza meg, amelynek leggyakoribb formái a homokbuckák, elsősorban a tekintélyes nagyságú fejletlen nyugati szárú parabolabuckák, és az előrehaladásuk során a pleisztocén mederszakaszok, ill. vizenyős laposok szélére jutott és K-i száruk mentén megkötődött szegélybuckák (Aradi Cs., Dévai I., Fintha I., 1975; Borsi Z., 1961). Mellettük a táj legfontosabb elemei a feltöltődés különböző stádiumában lévő ÉÉNY— DNY-i irányú völgyek, amelyeket a hordalékkúpot építő folyók hagytak hátra. Ezek a későbbi homokmozgások következtében erősen feldarabolódtak. Jellegzetes képződmények még az egykori medermaradványoknak vagy deflációs formáknak tekinthető "nyírvízlaposok", melynek a fenékszintjét meszes, mésziszapos üledékek, öntéshomok vagy kotus rétegek borítják. Haláp 7