A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Természettudomány - Lovas Márton: Polgár természeti viszonyai, növény- és állatvilága

A legősibb élőhely a vízi, vízkörnyéki élőhely. Területünkön is számos helyen tanulmányozhatjuk élővilágát. A Tisza ártere, a Selypes morotvái, a laposok mocsármaradványai, a mesterségesen kialakított halastavak, csatornarendszerek "vízi-világa" ez. Erdei élőhelyként az ártereken lévő erdők jöhetnek számításba, bár állatviláguk összetételében a vízkörnyéki élőhelyek állatai is előfordulnak. Erdei élőhely a polgári határ ültetett erdei és erdősávjai és a távolabbi újszentmargitai erdő. A füves pusztai élőhelyek közül a legérdekesebb állatvilág a szikes pusztákon alakult ki. A települések környéke is érdekes élőhelye lehet az állatvilág egyes fajainak. A tanyák, majorságok, a község szélső házai, a mezőgazdasági termelés során keletkező melléktermékek, vagy a hatalmas kiterjedésű monokultúrák megfelelő táplálkozási, szaporodási, vagy lakó (pl.fészkelési) lehetőségként jöhetnek számításba az alkalmazkodó képes fajok számára. Vízi, mocsári élőhelyek állatvilága A leggazdagabb állatvilága a nedves vízparti, vízi élőhelyeknek van. A természetes és a mesterséges eredetű vizek állatvilága, elsősorban a fajok számát tekintve, különböznek egymástól. A Tisza partjára kirándulva a puhatestűek közül a folyami kagyló (Unió tumidus) héjai és a tompa folyami kagyló (Unió crassus) héjainak gyöngyház belsején megcsillanó napfény csábíthat összegyűjtésükre. A Selypes lassan folyó vizét kedveli a nagyobb, hasasabb tavi kagyló (Anodonta cygnea), míg a borsókagyló (Pisidium cinereum) inkább a szikes mocsarak lakója. Ezeket a vizeket kedveli a mocsári csiga (Limnaea stagnalis), vagy a nagy tányércsiga (Planorbarius corneus). A rákok sokszor kiváló táplálékai a magasabbrendű szervezeteknek különösen a tömegesen előforduló kis vízibolha (Daphnia pulex), vagy a nagy vízibolha (Daphnia magna), és a sarlós vizibolha (Bosminia longirostris). A tavaszi vizekben jelenik meg a tavaszi kagylósrák (Cypricercus fuscatus) és az evezőlábú rákok közül a sziki lebegőkandics (Diaptomus amblyodon). A tfzlábú rákok közül a nagytermetű folyami rák (Astacus astacus) régebben elterjedt tápláléka volt a nádi embereknek. Manapság már nem olyan szívesen fogyasztják. a A nádasban sokszor bosszankodhatunk, amikor a leggyakoribb pók, a nádi keresztespók hálójába akadunk (Araneus cornutus). A Tisza partján egykor nagy esemény volt a kérészek júniusi rajzása, amikor az iszapból kikelő milliónyi tiszavirág (Palingenia longicauda) hemzsegett a levegőben. Meleg, fülledt időszakban, holdtöltekor különösen erős rajzást lehetett megfigyelni, s a nászrepülés után a petéket lerakva egy-két napon belül valamennyi állat elpusztulva bőséges táplálékot jelentett a tiszai halaknak. Mostanság már csak kisebb rajzások szoktak lenni, mert ezek a különös kettős fartoldalékkal, ami a hímeknél a 8 cm hosszú, rendelkező állatok igen érzékenyek a környezet szennyeződésére és az egykori ártéri pangó vizek megszüntetésére. A halastavak és a nádasok környékén nagy surrogással repkednek a különböző szitakötő fajok. Különösen imponáló méretű az óriás szitakötő (Anax imperátor) és a gyakori ácsa (Aeschna affinis). A nagy fajok közé tartozik még a négyfoltos ácsa (Libellula quadrimaculata), a lapos ácsa (Libellula depresa). 23. A folyami rák mellett az értéktelenebb (keskeny ollójú) kecskerák is terjedőben van (Astacus leptodactylus). 54