A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Természettudomány - Juhász Lajos–Szendrei László: Madárvilág a Halápi tározón

Barkós cinege (Panurus biarmicus) A nádasok költő faja. A párok őszi—téli időszakban kisebb-nagyobb csapatokba verődve mozognak a területen. A csapatok létszáma általában 8—10 példányból állt. A gyűrűzések alkalmával sikerült néhány példányt megjelölni. Vízirigó (Cinclus cinclus) A Gúti-ér mentén fedezett fel egy példányt 1982 telén Dudás M. (Szóbeli közlés alapján.) Nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) Néhány párban (6—8) fészkel, főleg a nádfoltokban. Késő tavasszal gyakran lehet hallani a hím jellegzetes ciripelés szerű énekét. Néhány bizonyító példányt is sikerült meggyűrűzni. Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) A tározó középső ill. D-i részén figyeltük meg példányait. Fészkelő állományát 10—15 párra lehet becsülni. Egy alkalommal nádrigó fészkében Tóth L. kakukk fiókát talált. Nádi sármány (Emberiza schoenichus) Állománya 30—35 párra tehető. Rendszeres fészkelő. Gyűrűzések alkalmával 12 pd.-t sikerült megjelölnünk, köztük fiatal példányokat is. 1989-ben egy VI. 5-én gyűrűzött példányt IX. 19-én sikerült ugyanott visszafognunk. Összefoglalás, következtetések, javaslatok Az 1978-ban feltöltött Halápi tározó madártani arculata fokozatosan alakult az eddig eltelt évtized alatt. Ezt a változást kísértük figyelemmel 1987—90 között. A tározó területén és a periférián összesen 94 fajt sikerült kimutatni. Ezek közül ténylegesen 33 faj fészkelőként jelenik meg. A megfigyelt fajok 13 faunaelembe és 13 madárrendbe sorolhatók. A legnagyobb fajszám a fészkelő időszakban ill. a tavaszi vonulás során mutatható ki. Az aszpektusok madártársulásainak diverzitás értéke a tavaszi vonulás során a legnagyobb ( X Hs = 3,3915) és télen a legalacsonyabb ( X Hs = 2,4893). A fajazonossági vizsgálatok alapján megállapítható, hogy tavasztól őszig a fauna mobilizáció kiugróan nem változik, viszont a téli időszakban a fajösszetétel alacsony fajszámmal párosulva igen jelentősen eltér a többi aszpektus madárvilágához képest. Összességében megállapítható, hogy a terület biológiailag — madártanilag — szerves részét képezi az Erdőspuszták tájegységének, akkumulálja a vízi életmódot preferáló fajokat, egyben magas biológiai és természetvédelmi értéket képvisel. (Fokozottan védett: 7 faj pl.: nagykócsag — Egretta alba; halászás — Pandion haliaétus. Megfigyeléseink alapján az alábbiakat javasoljuk: A tározón kerülni kell a hirtelen bekövetkező drasztikus vízszintváltozásokat. Az optimális vízszint — mely számos faj táplálkozását és fészkelését eredményezheti — hirtelen megváltoztatása hazánkban már eddig is számos súlyos természetvédelmi problémát eredményezett (pl.: kanalasgémek — Hortobágy). Különösen igaz ez a fészkelő időszakra. Az őszi időszakban kedvezőbbnek tűnik az átlagos vízszint csökkentése addig, amíg a belső víztükröt néhány kisebb sziget meg nem szakítja. Ez igen előnyös az őszi vonulás során megjelenő gázló fajok számára. A teljes kiszáradás azonban rendkívül nagy kárt okoz a tározó ökoszisztémájában. 34