A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)

Művészettörténet - Bényei Miklós: Reformkori viták a képzőművészet pártolásáról. Országgyűlési kísérletek Ferenczy István támogatására

nem tárgyaltak, mert az országházi választmány egyik tagja javasolta, hogy halasszák el a végzést, amíg a bizottságuk jelentését napirendre tűzik.

74 A jelentést már másnap felolvasták. A követek az országház építésére megajánlottak 1 millió pengő forintot, jóváhagyták a pályázat kiírását és a majdani tervek elbírálásával egy újabb országos választmányt bíztak meg. 5 1844. október 18-án Szentkirályi Móric megújította indítványát a Mátyás-emlék iránt. Elmondta, hogy csupán 40.000 forinttal kellene kipótolni az önkéntes adományokból begyűlt összeget, és ezt a pénzt az országház díszítményeiből meg lehet takarítani, s egyébként is a szobor lesz a legszebb dísz. Többen egyetértettek vele, de a felhatalmazás hiányára hivatkozva kérték Szentkirályit, vonja vissza a javaslatot, nehogy megbukjon. Pozsony megye követe inkább az önkéntes, egyéni ajánlás újbóli meghirdetését látta volna jónak. Néhányan keményen bírálták a szobor vázlatát. Zsedényi Edét (Szepes megye) meg is kédezte: Ferenczy István készítené-e a szóban forgó szobrot, mert ha igen, az nem lesz méltó a nagy királyhoz. A követek emlékezetébe idézte Alexy Károly mintáját, amely szerinte jobb, mint Ferenczy tervezete. Hasonlóan nyilatkozott Somssich Miklós (Somogy megye): visszaborzadt a lapokban közölt alaktól, mert úgy tünteti fel Hunyadi Mátyást, mintha koldulna. Ezért - folytatta -, ha a szobrot a nemzethez illő módon akarják felállítani, keressenek egy külföldi művészt. Ugyanígy vélekedett Szombathelyi Antal (Békés megye) is.

76 Az ellenvetésekre Szentkirályi Móric a következőket felelte. Nem új ajánlatról lenne szó, hiszen az országházra szánt összegből szeretne elszakítani egy csekély hányadot; "s egy aranyozott tükörrel kevesebb, fehér helyett hamuszín márvány, vagy viszont, s alig lesz érezhető azon néhány ezer, mi a szoborra kívántatnék." Az előzetes intézkedést azért tartja szükségesnek, mert félő, hogy az építész más épületdíszítő szobrokat állíttat majd és nem Mátyásét. A kivitelezést nem szívesen bízná külföldiekre és semmicsetre sem azokra az olasz mesterekre, akik a Nemzeti Múzeum körül ténykedtek. Bár Ferenczy nevét nem ejtette ki, érdekesen érvelt mellette: "a honi művészet hagyományait is fenn kívánja tartani, mint megannyi emléket arra, hogy milyen volt korunknak művészete." Vagyis az ő szemében a Mátyás-szobor nemcsak a nemzeti hála, kegyelet kifejezése lenne, hanem művészettörténeti kordokumentum is. Felhívta a figyelmet arra is, hogy ne pusztán a rajzolatokból ítéljék meg a tervezett alkotást, tekintsék meg a mintát is, "s ne feledjék azon mellékes befolyásokat se, melyek - az eszméknek lévén alattomos ellenségeik - a terv megdöntése által hívék megdönthetni magát az eszmét." Tehát leleplezte azt a törekvést, amely a tervrajzok kritikáját voltaképp csak ürügyül használta, s valójában a szobor ideológiai-politikai tartalmát támadta. Az emlékmű ügyében ő épp az eszmét szereti - jelentette ki Szentkirályi: "Hordjunk össze egy rakás követ, nevezzük azt Mátyás szobrának, és ha mindenki tudni fogja, a ki elmegy mellette, hogy az a nagy királynak emléke: szónok célt ért. ő buzdítást akart, ha nagyságot várunk, ha várjuk, míg nagyszerű emléket leszünk képesek állítani, méltót egy nagy nemzethez s annak nagy királyához, éppen azon buzdítást vesztjük el, mire c kornak leginkább van szüksége." Ennélfogva nem akart várni, nem állt cl az indítványtól. Hiába volt azonban a szenvedélyes és okos, a nemzeti önérzetre apelláló indoklás. A követek nagy része személy szerint helyeselte ugyan a 40 000 Ft átengedését, de utasítása nem lévén, ellene szavazott. A javaslatot 29:13 arányban vetették el.

77 A Pest megyei taktika tehát nem vált be. Holott jónak látszott: nem önállóan, hanem az alsótábla (és a nemesség tetemes hányada) által annyira óhajtott pesti országházhoz kapcsoltan terjesztették elő 74. Pesti Hírlap, 1844. okt. 24. 729. old. 75. Kovács F. im. 6. köt. 225-227. old. 76. Uo. 235. old. - ő neveket nem említett; Országgyűlési napló 1843/44-ik évről. Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára R. 49. 662/2-663/1. f. - Az indítványra utal Ferenczy István is, öccséhez 1844. nov. 19-én írt levelében: Ferenczy I. im. 354. old. 77. Kovács F. im. 6. köt. 235-236. old. A szavazás eredményét is közli: Országgyűlési napló 1843/44-ik évről. TRF.K R. 49. 663/1. f. - Az 1844. okt. 1 8-ai kerületi ülést röviden ismerteti (Kovács Ferenc nyomán) Meiler S. im. 320-321. old. 276