A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)
Néprajz - V. Szathmáry Ibolya: A debreceni ún. gyöngyös–bogláros párta
A bogláros mező lezáró soraként alul és felül is kb. 6 mm átmérőjű spirálgyűrű sorakozik. Hbben minden hetedik gyűrű egy kb. 5 mm-es vastagságú, fémszálból kialakított gyöngyszem. A lezáró díszeket 1—1 keskeny, fémszál spirál keretezi. Az alul és felül egyaránt futó lezáró díszítménysor ugyancsak a korábbi párták sajátossága. A debreceni gyöngyös bogláros párták lezáró díszítménye már csak az abroncs alján fut. Az abroncs formájú ún. gyöngyös bogláros párta hosszú időn keresztül a debreceni lányok ékessége volt. Ilyen hosszas viselése, mint a debreceni lányoknál volt tapasztalható, kevés helyen mutatható ki" . A debreceni lányokról szólva Bél Mátyás 36 az 1700-as évek elején a következőket írta: "a lányok fejüket nem fedik, hanem díszesen befont és szépen bekent hajukra gyöngyből és zsinórókból készült pártát helyeznek, felékesítve a szüzesség jelzésére, amelyet erősen őriznek, mielőtt férjhez mennek." Mind a közvélemény, de a régi debreceni tanács is éberen vigyázott arra, hogy a "nő jogosan és az illendőség, tisztesség követeléseinek megfelelően viselí-e még a leányság általános elösmert külső jegyét, a pártát. . ," 37 Zoltai I^ajos debreceni viselcttörténeti feldolgozása tesz említést minderről:. . ." történt, hogy a gazda megrontotta saját szolgálóját. A jó erkölcsök felett őrködő debreceni tanács ezért fővétclre ítélte, a leányt pedig felmentette, mert nem találta bűnösnek; de megtiltotta, hogy tovább viselje a pártát, mint Icánysága jegyét. Helyette gyolcsot kössön a fejére." 38 A lányok első pártájukat konfirmációra kapták meg díszes ünneplő öltözékükkel és családi ékszereikkel. A pártákat általában az asszonyok örökítették tovább lányaiknak: "midőn férjhez mentek, leánykori pártáikat is magukkal vitték, hogy azokat születendő leányaiknak adhassák." 3 " A pártákat minden lánynak igyekeztek megadni, megszerezni, egy lánynak több pártája is lehetett. Tanulságos feljegyzés készült Borsi István szűcsmester hét esztendős korától árván maradt lánya gyámja által vezetett kiadásairól. Kiházasításáig, azaz tív év leforgása alatt, 1715—1726-ig "vettek néki két ingaljat, nyolc ingvállat, öt vállat, öt szoknyát, három kötényt, három övet, öt pártát, három mentét, hét pár kodorván csizmát, négy pántlikát, egy fodort és takarónak egy sebesi pokrócot." 10 Hasonlóan több (három) pártája volt az 1700-as évek közepén Török István Sára nevű lányának is. 41 A pártákat pártacsinálök (Perlcnkranzmacher) készítették, akiket céhen kívül való, céhetlen mesterekként jegyezték fel az 1700-as évektől fenmaradt classification esetenként utalva számukra, nevükre és műhelyük helyére is. 1724-ben Kerekes Mihály, 1725-ben pedig Tóth István helybeli lakosok — egykoron gyöngyfűző mesterek — "párta csináló" műhelyt nyitottak a Czegléd utcában 42 . 1758-ból pedig párta árulók megnevezéssel Fejértai Istvánné, Boros Mihályné és Szűcs Istvánné Hatvan utcai lakosok neveit említik. 43 35. E pártára vonatkozó leggazdagabb adatok a Hajdúságon kívül Kecskeméten mutathatók ki, azonban ennek a pártának a viselése a 18. század végén már itt is megszűnőben volt. Szélesebb formában ugyan, hosszabb ideig még Erdélyben maradt fenn (Kalotaszeg, Torockó). In: S. Lackovits Emőke i. m. 32. 36. Bél Mátyás: Bihar megye leírása. In: Bihari Múzeum Évkönyve II. Berettyóújfalu, 1980.7 4—75. Bél Mátyás 1 723-ban elkészült munkáját fordította: P. Szalay Emőke, a bevezetőt és jegyzeteket írta: Csorba Csaba. 37. Zoltai Lajos: Debreceni viselet a XVI—XVII. században, Ethn. 1938. 287—31 5. XLIX. évf. 287—288. 38. Konc Ákos: Debreceni bűnesetek 86. 39. Radvánszky i. m. II. k. 348. 40. Zoltai i. m. 309. 41. Zoltai i.m. 310. 42. Takács Béla: Gyöngyhímzéses debreceni díszkötések, Debrecen, 1984.29—30. 43. IV. A. 1013 (I. f. 2.) (Hajdú-Bihar megyei Levéltár jelzete). 198
