A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Jakiminska, Grazina: Magyar Lublinban a XVI. század második felében és a XVII. században

városi bíróságon pereik folytak más kereskedőkkel (nemcsak lubliniakkal), vagy más városi lakosokkal. Nagyrészt a fent említett bírósági feljegyzéseket használtam fel a munkámhoz. A téma szempontjából nagy jelentősége volt a városi polgárrá fogadásról szóló könyveknek, valamint a Lublinban megmaradt egyetlen könyvnek, amelynek címe: „Acta coram senatu Lublinensi ius civile suscipientum". Ez a könyv az 1605-1626-os éveket foglalja magában és egy kiegészítést az 1647-1648-as évekről.

5 A városi polgárrá fogadást más könyvekben is feljegyezték, pl. pénztári könyvekben, amikor a város javára történt befizetés, valamint néha elvétve a tanácsi könyvek fogalmazványaiban,

6 mint pl. Tomasz Fellemerus (ejtsd: Tomas Fellemerusz) esetében.

7 A városi bírói - ülnöki (tanácsnoki) könyvek közül gazdag információval szolgáltak a végrendeletek és leltárak könyvei.

8 így sikerült megtalálni Benedykt Tessniady, Tessnyádi Benedek feleségének, Jusztinának a végrendeletét,

9 valamint férje végrendeletét és leltárkönyvét.

10 A források jellemzésekor alá kell húzni, hogy a benne foglalt információk nagyon szűkösek és korántsem teljesek. Ez vonatkozik a fent említett magyarok számára, ugyanúgy azokra az információkra, melyek származásuk helyével és foglalkozásukkal vannak kapcsolatban. Nem minden esetben jegyezték fel lublini lakóhelyüket - az utcát, a házat, a ház jellegét, faház vagy kevert építésű - „partim murata partim lignea" - vagy kőház, ami utalna a tulajdonos vagyoni helyzetére. A „cívis" például önálló gazdasági tevékenységet folytathatott, beléphetett a kereskedői vagy kézműves testületbe, akár mint kézműiparos is folytathatott kereskedelmet.

11 Lublinban kötelező volt az ingatlanvásárlás, amely ingatlan meghatározta a polgár vagyoni helyzetét. Ebbe a csoportba azok tartozhattak, akik kiállítottak két olyan kezest, akik a tehetős helyi polgárok közül valók voltak, valamint rendelkeztek olyan irattal, amely az „istentől való származást" (legális házasságból való származást) bizonyította.

12 A legfontosabb dolog marad még tisztázásra, amely alapján meghatározhatjuk, hogy éltek Lublin lakosai között a magyar király alattvalói. Tulajdonképpen Lublin minden idegen polgárának nevében jelezték származását. Néha ezt éppen a név idegen hangzása mutatja. A magyarok esetében ez a diszkrimináns, amely lehetővé teszi, hogy a magyar államhoz való tartozásukat meghatározzuk, a kereszt vagy családi nevükkel elhelyezett „Ungarns", „Hungarus", „Ungar" meghatározás. Nem mindig a magyarosan hangzó családnév a bizonyíték, hiszen ezzel a meghatározással együtt léteznek lengyelesített, vagy lengyelesen hangzó nevek is, pl.: Sokol (Sólyom), Sliwnicki (ejtsd: Slivnyicki, sliwa — szilva), Tarnowski (ejtsd: Tarnovszki = Tarnowból való).

13 Néhány személy nevében szerepel a pontosan meghatározott származás, pl. járt Lublinban kereskedelmi ügyekben Gregorius Terebesy - „natione Ungarns"

14 és János Miskolcy „mercator nationis Ungaricae".

15 A nehézségeket Melchior Égin személye szaporította. Roman Szewczyk a „lublini" magyarok közé számolta.

16 A helyi városi könyvekben nem sikerült megtalálni nevének „Unga5. Archiwum Panstwowe w Lublinie = Lublini Kerületi Levéltár, továbbiakban APL, Ksi?gi miasta Lublina = Lublini városkönyvek, továbbiakban KmL, nr 253. 6. J. Ptasnik: Miasta i mieszczaristwo w dawnej Polsce (Warszawa, 1949) 243-250; Sadownik, i. m. 7. APL, KmL, nr 216, 386v. 8. APL, KmL, nr 125 - Ksieji testamentów i inwentarzy = Végrendeletek és hagyatéki leltárok 9. i. m., 212-214 (1595). 10. i. m. 350-354, 355-357 (1599). 11. i. m.; Ptasnik, i. m. 12. M. Bogucka-H. Samsonowicz, Dzieje miast i mieszczanstwa w Polsce przedrozbiorowej (Wroclaw, 1986)464-465. 13. L. Sokol(v/:) Szewczyk, i. m. 100; /. Sliwnicki, APL, KmL, nr 277,49v; P. Tarnowski, APL, KmL, nr 152, 39-40v. 14. APL, KmL, nr 216, 182-183. 15. APL, KmL, nr 216, 425. 16. Szewczyk, i. m. 99. 192