A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Természettudomány - Sterbetz István: A vékonycsőrű póling Numenius tenuirostris Vieill., 1817. Magyarországon, 1945–1989

4. kép. Csalmadarak mellé beszállt vékonycsőrű póling. Kardoskút, 1966. IX. 22. A szerző fotója Megállapítások Az 1-6. sz. táblázatokból kitűnik, hogy a nagy és kis pólinghoz (Numenius arquata, N. phaeopus) hasonlóan a vékonycsőrűek hazai átvonulása is súlypontosan a Tisza menti szikes pusztákon történik. Hogy e kérdéses területsávon a Szegedi-Fehértó és a tőle légvonalban mintegy 60 km-re ÉK-re a Kardoskúti-puszta szolgáltatott legtöbb adatot, ezt a két terület vadászati és madárfényképező múltja, évtizedeken át rendszeres megfigyeltsége magyarázza. A magyarországi vonulás adatainak a 7. sz. táblázatban összesített áttekintése e törpe állományú faj jövőbeni kilátásainak kérdését veti fel. Glutz etal. (1977) kézikönyve szerint a vékonycsőrű póling 1840-1900 időközében még tömegesen telelt Észak-Afrikában, s feltételezhetően az ottani téli szállások környezetének kedvezőtlen átalakulása magyarázza a századfordulótól felgyorsult fogyatkozásukat. E korabeli forrásokból leszűrt következtetések az idézett kézikönyv szerzői szerint is ma már ellenőrizhetetlenek. Számolnunk kell az egykori megfigyeléseknek a mainál fokozottabb hibaforrásaival, ha tekintetbe vesszük a meghatározási nehézségeket, valamint a pólingfajok egymás közötti elvegyülésének hajlamát is. Manapság majd mindenkor a nagy, ritkábban a kis pólingokhoz társult vékonycsőrűekről tanúskodnak a megfigyelések s ez a keveredés bizonyára ilyen következetes volt a múltban is. Egykor pedig esélyesebb lehetett a nagy meg a vékonycsőrű faj összetévesztése, mint a jelenben, amikor már nagy teljesítményű távcsövekkel történik a madarak megfigyelése. A hazai ismeretanyag csak századunk harmincas éveitől statisztikai értékű, mert az adatszolgáltatás attól kezdve folyamatos. Ebből bizonyítottnak fogadhatjuk el, hogy a vékonycsőrű póling csekély számú, rendszeres átvonuló madara a Kárpát-medence síkságainak. Egyes években feltűnőbb beáramlásai is voltak, így 1893, 1926, 1935, 1941, 1947, 1948, 1950, 1969, 1970, 1978 és 1980 bizonyult a szokásosnál mozgalmasabbnak. A legtöbbször magá78