A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Természettudomány - Sterbetz István: A vékonycsőrű póling Numenius tenuirostris Vieill., 1817. Magyarországon, 1945–1989

Sterbetz István A vékony csőrit póling Numenius tenuirostris Yieill., 1817 Magyarországon, 1845-1989 A vékonycsőrű póling a világ oraisában alig ismert, ez ideig mindössze két esetben mutatták ki szibériai fészkelését. Egy időpont nélkülit az Irtis alsó folyószakaszánál, Dél-Tarában (Usakow, 1909,1916), valamint 1917-benTomszkkörnyékéről (Johansen, 1943-61). Ezek a közlések ismétlődnek Glutzetal. (1977), Bannikow (1978) és Cramp-Simmons (1983) öszszefoglaló írásaiban. Manapság egyetlen fészkelőterületét sem ismerjük. A néhány százra becsült, jelenlegi telelőállomány VIII-IV. időközében Észak-Afrika tengerpartjain, elsősorban Marokkóban szóródik szét ( Thevenot, 1989). A Nemzetközi Vízimadár és Élőhelykutató Központ (IWRB) folyamatos vizsgálatot szervezett e kipusztulással veszélyeztetett ritkaság alaposabb megismerésére (Muzinic, 1987), és mivel a vonulási adatok zöme Magyarországról származik, így hazánk e kutatásban különösen érdekelt. Tanulmányom is ezt a programot szolgálja, amelynek a számos hortobágyi adat indokolja debreceni megjelentetését. A vékonycsőrű póling vonulásáról korábban Beretzk készített összefoglalót (Beretzk et dl. 1959). 1953-al záródó adatsorát 1989-ig fejlesztem tovább. Anyag és módszer Anyagomat az IWRB számítógépes nyilvántartására tekintettel táblázatokba rendeztem az áttekinthetőség érdekében. Adatgyűjtésemet 1989 októberével zártam, de 1984 óta nincs tudomásom e faj hazai előfordulásáról. Táblázataimban - Beretzk korábbi anyagát is beépítve - adok áttekintést a kiemeltebb jelentőségű és alkalmi póling-gyülekezőhelyeket kimutatott példányokról, az előfordulások országrészenkénti meg havi megoszlásáról, valamint a magyarországi vonulás dinamizmusáról. A táplálkozóterületek vonzerejének bemutatásánál a táplálkozó példányokra utaló adatokat vettem figyelembe. Végül bemutatom a hazai gyűjtésű, 5 db gyomortartalomban talált táplálékmaradványokat. E faj szabadban megfigyelt példányainak meghatározása körülményes és ez a fel nem ismert egyedek lehetőségét valószínűsíti. Azzal is számolni kell, hogy az előfordulások kimutatásának esélyei időszakonként eltérően alakultak. A legtöbb adatot szolgáltató Délkelet-Alföldön a múlt század végétől az 1960-as évekig lesgödörből, csalmadarak segítségével vadászták s később fényképezték is a pólingfajokat, az ennek hódoló ornitológus vadászok pedig számontartották a megkerülő vékonycsőrű példányokat. A pólingfajok védetté nyilvánítása óta azonban már csak alkalmi megfigyelésekre szorítkozhatunk. Még hiányosabb a korai időszak mozgalmának áttekinthetősége. A múlt századi irodalmi források (részletezve in: Beretzk et al. 1959) bizonytalansága miatt a vonulás egykori és jelenlegi dinamizmusát nem tudjuk összehasonlítani. 75