A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A magyarországi avifauna dinamizmusának felülvizsgálata. 1960–1988

a dinamikai potenciálba. Azonban 1960 óta a hazai populációja erősen ritkul és 1984-re 100 párra csökkent (Bod, 1984). Több fészkelő helye megszűnt, de a helyi ökológiai feltételek visszaálhtasával, mint pl. a Kis-Balatonon, ahol sikerült rekonstruálni a mocsárvilágot, az 1980-as évek derekán elindult a populációgyarapodás (Bankovics, 1988). 15. Anas clypeata - Kanalas réce. A szikesek erős károsodásával az állománya drasztikusan csökkent. Jelenleg regressziós faj. 16. Netta rufina - Üstökös réce. Új költőfajunk. A közép-ázsiai összefüggő area mellett Európában, ahova csak a XX. században terjed, ritka izolált szigetekben található meg. Hozzánk legközelebb Csehszlovákiában (1956-tól) és Ausztriában Fertőzugban (1980 óta) költ. Területünkön 1975-től kezdve egyre gyakrabban figyelhető meg (Kéve, 1984). Első bizonyított fészkelései (lásd 3. ábrát) 1985-ben a KisBalatonnál, 1986-ban Győr-Sopron megyében Hegykőnél (Kárpáti, 1988b), 1987-ben Komárom megyében Mocsa mellett (Pénzesek, 1988). 3. ábra. Az üstökös réce (Netta rufina) terjeszkedése Magyarországon 17. Aythyafuligula - Kontyos réce. Kelet-Palearktiszból Európába terjeszkedő faj (Nowak, 1975). Magyarországon első költése 1965-ben, továbbá 1973-ban ill., 1980-ban bizonyított (Sterbetz, 1984a). 18. Aythya nyroca - Cigányréce. Európa-szerte populációcsökkenése és elterjedési határának kelet felé való eltávolodása észlelhető. Ezek a hatások a hazai állományban is érezhetők és a madárszám fokozatosan fogy. A faj alkalmilag költőből regresszióssá minősíthető át. 19. Oxyura leucocephala - Kékcsőrűréce. Udvardy fajlistáján még stabilként áll, azonban az 1960-as évekre költése teljesen megszűnt. 1978-ban a Madártani Egyesület hozzáfogott a kékcsőrű réce programszerű visszatelepítéséhez, amihez 1984-től kapott tojást a keltetéshez Angliából (Molnár, 1987, 1988). 20. Accipiter brevipes - Kis héja. 1964-1973 között fészkelt a debreceni Nagyerdőben, de 15 éve már nincs bizonyított hazai költése. Terjeszkedése az 1960-as években megtorpant, kilátásai bizonytalanok. Legfeljebb rendszertelen költésére van kilátás. 21. Aquila chrysaetus - Szirti sas. Kéve és Udvardy (1951) a Kárpátok madaraként minősítették, amely hiányzott a Kárpát-medencéből. Költését még 1949-5 l-ben is feltételezték Börzsönyben (Mannsberg, 1951; Machay, 1951). Majdnem 40 év elmúltával 1986-ban megkísérelt újra fészkelni három helyen az Északi-Középhegységben, de csak 1987 óta bizonyítottan költ ott két pár (Haraszthy, 1988). Új fajként vehető fel az országos dinamikai potenciálba. 22. Aquila heliaca - Parlagi sas. Udvardy 1860-1960 között regressziós fajnak tartotta. 1960-80-as években a phosdrinos mérgek alkalmazásával az állománya minimálisra csökkent, de később a természet64