A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A magyarországi avifauna dinamizmusának felülvizsgálata. 1960–1988

tinuitásától, amelyet anthropogén diszperziójának nevezhetünk. Napjainkban Közép-Európában az anthropogén jellegű areadiszkontinuitások dominálnak. Az anthropogén okokból elszakadt areákat - Rusztamov (1985) javaslatát támogatva - anthropogén areának nevezem. Az ilyen areában élő fajok általában a Vörös Könyvben találják helyüket. Az anthropogén okokból diszkontinuusan elterjedt európai 61 madárfajból 49 költ Magyarországon, vagyis az anthropogén eredetű areadiszperzitása nálunk is érvényesül. És mivel az area idő-téri dinamikája végsőképpen a populációk adekvát reakciója a környezet változásaira és mindenekelőtt a létfeltételek minőségétől függ, úgy az állatföldrajzi kérdések értékelése ökológiai és természetvédelmi vizsgálatot is igényel. Az avifaunánk változásait az utolsó 30 évben 90% -ban az anthropogén hatások idézték elő, sebességük nagyon felgyorsult. A dinamikus potenciál kihasználtsága az 1860-1960-hoz képest 44,57 %-ról(Udvardy, 1983 alapján) 51,25%-ig emelkedett fel az utolsó 28 évben, a faunacserében negatív irányú folyamatok dominálnak (21 eltűnt és regressziós faj és csak 14 új és terjeszkedő). Ha régebben a potenciál stabil elemeit a szélesen elterjedt transzpalearktikus és transzeurópai fajok alkották, most több európai eltérjedésű madárfaj, arearegressziója miatt, a realizált potenciál sorait gyarapítja. Adataink összevetése Románia avifaunájának mozgékonyság)elzőjével, amely mindössze 38% ( Vespremianu, 1978), fokozott dinamizmusra, de egyben ornitofaunánk nagyobb sebezhetőségére is utal. Az areák regressziójának megakadályozásában nagy felelősség hárul a madárvédelmünkre, már csak az ország közép-európai központi fekvése miatt is. Eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a visszatelepítési és védelmi intézkedések nagyobb eredményességgel járnak a vízimadarak, mint más biotópok ornisza esetén. A nagytestű ragadozók védelme leginkább nemzetközi összefogással valósítható meg sikeresen, de az országos intézkedések is számos esetben képesek megakadályozni bizonyos fajok további pusztulását, ill. állománycsökkenését. Egészében véve az avifauna jelenlegi intenzív dinamikája válaszként minősíthető az életterek és életkörülmények változására, az anthropogén press, a klímafelmelegedés és a természetvédelem az élővilágra kifejtett együttes hatására. 61