A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Muzeológia - Töll László: A Déri Múzeum japán kardjai

tart nyilván névszerint, napjainkig. Becslések szerint az Edo-korszakvégéig 3 millió kard készült, de ebből rengeteg semmisült meg harc közben, tűzvészek, földrengések miatt.

18 A legkiválóbb japán mester talán Masamune volt (1264-1344). Sagami tartományban dolgozott és a Soshu iskola alapítója. Kardjai kiválóságát jelzi, mivel a kovácsokat munkájuk minősége szerint pontozni szokták és pl. a „Japanese Swordsmiths" szerint a mai kor kovácsai 8 pontosak, a 30-40 pontos kovácsok kardjai már igen jónak számítanak, addig Masamune remekei alapján 400 pontot kapott.

19 Valószínűleg a másik legismertebb kovács Muramasa Senso, Ise tartományból, aki a 14. században működött. Az ő kardjai is kiválóak voltak, 90 pontosak, de nem erről lettek híresek. Muramasa egy erőszakos, brutális, az őrület határán egyensúlyozó ember volt és a legenda szerint ezek a tulajdonságai átmentek keze munkájába is. Pengéiről azt tartják, hogy „vérszomjasak" és ha egyszer vért „kóstoltak", tulajdonosának egyre több emberi vérrel kell „etetnie". Ezért használójára szerencsétlenséget hozott, mert gyilkosságokba, majd öngyilkosságba kergette, s aki „szembekerült vele", annak halálát okozta. Leghíresebb „üldözöttje" a Muramasapengéknek a Tokugawa család volt. A Tokugawa sogunátus megalapítója, Tokugawa leyasu nagyapja egy „Muramasa" által halt meg, s utána számos baleset és haláleset, öngyilkosság következett a családban, melyek Muramasa-pengékhez kapcsolódtak. Maga leyasu is kétszer sebesült meg gyermekkorában Muramasa-kard által.

20 Ezeken kívül természetesen számos kiváló meghatározó jelentőségű kovács volt, akik munkáik alapján 100 vagy több pontosak, de méltatásukra nincs hely. A kard minőségének nemcsak az acél a meghatározója, hanem az alakja is. A szamuráj kard jellegzetes formája közel ezer éve alakult ki, s azóta csak apró részleteiben változott. A japán kard történetét négy nagy periódusra szokás osztani: az „ Ősi Kard" (Chokuto, vagy Ken) korára, amely i. sz. 900-ig tart. Az „ Öreg Kard" (Koto) korára 900-1530, az „ Új Kard"

(Shinto)korára 1530-1867 és a „Modern Kard"(Shin-Shinto)korára, ez 1868-tól napjainkig tart.

21 Az „ ősi Kard" korában a fegyverek egyenesek voltak, találhatók köztük egyélűek (CHOKUTO), kétélűek (TSURUGI vagy KEN). Minőségük gyenge volt, a 800-as évek után már csak ceremoniális célokra használták őket. A szamuráj pengékre jellemző görbület a Heian-kor(794-l 185) közepe felé jelenik meg. Természetesen a változás folyamatos volt, a kard először csak a markolattüskénél görbült, később közvetlen a tüske fölött is, míg a penge első része egyenes maradt.

22 Egy yamatói kovácslegenda szerint egy Amakunin&vű kovács és fia, Amakurakészített először görbe fegyvert, miután látták, hogy az egyenes kardot használó katonák törött fegyverekkel térnek vissza egy csatából.

23 Ez legenda, de az tény, hogy a Császári Magángyűjteményben őriznek egy „Kogarasu Maru "nevű görbe pengét, melyet valóban egy Amakunin&vű kovács készített.

24 Készítését a 8. sz. legelejére teszik. A penge tipikus átmeneti darab - a tüske és a hozzá közel eső részek görbültek, a kard felső része igen enyhén hajlott a fegyver közepéig kétélű. Ez mutatja az egyenes 18. Japanese Swordsmiths New York, 1980. 3. A lista természetesen nem teljes, sok kovács neve tűnt el az idők homályában. 19. u.az. mint előbb, de 435 20. Warner, Gordon New York, 1982. 15. 21. Yumoto, JohnM.i.m. 1958.27-40. A korok meghatározásában vannak eltérések az írók között pl. Warner a Koto-periódust 1596-ig, a Shintó-t 1596-1781-ig és a Shin-Shintó-t 1781-1876-ig számolja és ezt ő Új-új Kard kornak nevezi és az ún. Modern Kard korát 1876-tól napjainkig számolja és Gendaitónak nevezi. 22. Harris, Victor London, 1989. 153. 23. Yumoto John M. i. m. 1958. 24-26. 24. Japanese Swordsmiths New York, 1981. 8 Amakuni neve mellett a 702 évszám van közölve, mint munkájának datálása és 100 pontra van értékelve. 505