A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Muzeológia - Sz. Máthé Márta: Angaben zu den Jahre Flóris Rómers in der Transtheissgegend (1877–1889) – Gedenken zu seinem hundersten Todestag

Toll László A Déri Múzeum japán kardjai A japán kard kifejezés európai ember számára többnyire egy olyan fegyvert jelent, amely a technológiai tökéletesség csúcsát képviseli és leggyakrabban a Felkelő Nap országának borzongatóan véres és kegyetlen harci hagyományait idézi. A japánok számára azonban sokkal több mint fegyver. Jelkép. Misztikus jelkép, olyan szimbólum, mint pl. a keresztények számára a kereszt, igaz, egész más jelentéstartalommal.

x Jelképe egy ősi, hagyományos katonai tradíciónak és az ehhez kapcsolódó etikának, szokásoknak, életfelfogásnak, melyet a szamurájok kasztja testesített meg s még ma is érezteti hatását. A kard a harcos számára nemcsak az ölés eszközét jelentette, hanem hovatartozását, ezekkel járó jogait és kötelességeit is. Csak a szamuráj viselhetett kardot. Ezért mondták, hogy a kard a szamuráj lelke. Ezenkívül a harmónia és tökéletesség egyik példája. Szerkezeti kialakítása, megmunkálása és alakjának megválasztása csodálatos esztétikumbeli harmóniát tükröz, amely a világon egyedülállóan ötvöződik a funkcióbeli tökéletességgel, a kard fegyver voltával. A kardacél előállítása Egy kard minőségét elsősorban az acél határozza meg, amiből készült. A kardok elé állított két fő követelmény, a törhetetlenség és vágóélesség ellentmondanak egymásnak. Ha a kardot keményacélból készítik éles lesz, de törni fog, mert rideg a penge. Ha viszont rugalmas a penge - mivel lágyacélból készült -, akkor hamar elveszíti az élét, nem lehet vele kemény tárgyakat vágni. A japánok egyedülállóan oldották fel ezt az ellentmondást. Az elkészült kard széles keresztmetszete miatt merev volt, rugalmatlan, és ennek ellenére használata közben törése valószínűtlen. Ehhez párosult kiváló éltartóssága. Az erős keresztmetszet biztosította a rendkívüli vágóerőt és roncsoló hatást. A japán kardkovácsok természetesen nem ismerték a modern ötvözőanyagokat (nikkel, króm stb.). így tisztán vas-szén ötvözetet dolgoztak fel. A kiváló minőséget az ún. „lapdamaszkolás" és szakszerű hőkezelés biztosította. A kard készítését lényegében három fázisra lehet osztani. 1. Kemény acél előállítása a kard külső rétegéhez 2. Lágy acél előállítása a kard viszonylag puha magjához. A lágy acélmagra rákovácsolják a kemény acélt 3. A kard élének kialakítása hőkezeléssel Yumoto és Kanzan műve alapján ismerjük, hogy a japán kardok pengéje egy lágy belső magból, egy külső kemény rétegből és vágóélből állt. A vágóéi elsőrendű tulajdonságait kiváló hőkezeléssel alakítják ki. A leírás alapján tudjuk, hogy a vas-karbon ötvözet tulajdonságait milyen mesteri módon használták ki a kardkovácsok. Sherby és Wadsworth cikke alapján megállapítható, hogy a damaszkuszi acélokhoz bizonyos hasonlóságot mutatnak a kardok, mechanikai tulajdonságok, kovácsolási eljárások és a pengék felületi természetes mintázata tekintetében. Az azonosságok és különbözőségek jól értelmezhetők anyagszerkezeti magyarázatokkal. 1. Darrel, Craig, Rutland 1985. 2 501