A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Muzeológia - Sz. Máthé Márta: Adatok Rómer Flóris tiszántúli éveiből – Megemlékezés halálának centenáriumán

között elterülő széles utczáival, a főtér végén levő nagy templomával és nagy főiskolájával. A templom és istenitisztelet berendezése egészen református, egyszerű, alapos, méltóságteljes. Egy reggel jelen voltam a „nagy templomban" az istenitiszteletnél, mely egy a mintegy hetven tagból álló gyülekezet előtti kereszteléssel volt egybekötve. A főiskolában Tóth theol. tanárral kötöttem ismeretséget, ki annyira szíves volt, hogy a levéltárból a száz év előtt Magyarországból Morvaországba költözött theologusokrol egyet-mást közölt. Azután megnéztük a mintegy 52000 kötetből álló szép nagy könyvtárat. A könyvtárnok nem volt otthon. Dicsőfi József őr nyájasan fogadott bennünket. Első szavaival a feletti örömét nyilvánította ki, hogy engem megismerhetett, mint a kinek a könyvtár már több érdekest köszönhet. Abbeli kinyilatkoztatásomra hogy én ugyan eddig még semmit sem adtam világosodott ki, hogy ő tulajdonkép Önt kedves barátom, vagy pedig az Ön édesatyját gondolta, kitől ide családjuk családi okmányai letéteményeztettek. Megmutogatta azokat nekem, mindnyáját átnéztem s arra is rátaláltam, hogy az önök nevével a „Lelek" név is öszszekötve volt. Ama könyvtár a legszebb rendben van és öröm benn időzni. Dicsőfi úr megmutatta nekem az „Institutio" egy példányát is, melyet 1770

ben József császárnak, akkor még Mária Therézia Kormánytársának megmutattak. Az uralkodó kíséretében volt Szilágyi esperes is. Midőn József látta, hogy a reform, egyház ezen alapja - mint a hogy Calvin ama művét nevezte - más többi könyvek halmaza alól húzatik elő, a fölött igen csodálkozott. De Szilágyi következőképp válaszolt: „Humanissime caesar, hie liber est fundamentum fidei nostrae, eapropter oportet esse situm ad imum in pulvere." Mivel tehát fundamentum, azért szükséges volt legalól maradnia. Majd meglátogattuk a számtalan szép fáival csodálkozásunkat előhívó temetőkertet s ugyanott Révész Imre bevésett nevével egyszerűen szép síremlékét. Miután pedig az ottaniaktól búcsút vettünk, Augusztus 4

én Miskolczra indultunk, hol Kun Bertalan superintendens vendégei voltunk, nála töltve a Vasárnapot. Még mindig áll azon régi templom, melyben atyám és a magyar papjelöltek fölszentelve lettek. Az egyházkerület levéltárában megtaláltuk azon papjelöltek névjegyzékét, kik 1783

ban Csehországba küldettek ki. Maga a miskolczi lelkész Tóth Sámuel, Szegő András kivándorlottnak unokája. Miskolcz igen szép helyen, egy a város felett pompás kilátást nyújtó hegy tövében fekszik. Hétfőn délben Sárospatakra utazva, ott Radácsi tanár vendégeivé lettünk, ki nekünk a főiskolát s a város mindenféle nevezetességeit megmutogatta. A főiskolai tanulók jegyzékében csakhamar Tardy Tardy Mózes nagyatyám nevére is rábukkantam, ki 1776

ban jegyeztetett be az anyakönyvbe. A könyvtár 30 000 kötetből áll, hasonlókép igen szépen van rendezve. Háládatos megemlékezésül ott áll a fenső karzat közepén Comenius Ámos Ján: szobra, ki a 17

ik században Rákóczi özvegyétől Lorántffy Zsuzsannától hívatva, a főiskolában 4 évig tanított. A főiskola - mint tudva van - Rákóczy adományozása folytán egyike a leghatalmasabbaknak az anyagi téren; a két Horváth testvér ugyanannak, alig néhány évvel ezelőtt 500 000 forintot hagyományozott. Radácsi tanár ajánlólevelével ellátva Szerdán Tisza-Újlakba utaztunk. Ajánlásunk Tury Kis-Ár-i lelkészhez szólott, hová kocsin elis indultunk. Hetedfél órai utazás után - midőn útközben mintegy 2

h út megfutása után kiállott lovainkat újakkal felváltani kénytelemtettünk - végre szerencsésen megérkeztünk Kis-Ár-ba, nagyatyám születési helyére. Beköltöztünk Tury lelkészhez ki barátságosan fogadott bennünket. Az illető lelkész beszél valamit németül és latinul; és ahol ez nem elegendő volt, utánna nézett a szótárban. Azután megizentettük az ottani birtokos Tardy családnak, hogy rokonai érkeztek. Nemsokára jött Tardy Mózes egy tolmácsul szolgáló zsidó kíséretében, ki rögtön felismerte köztünk a rokoni köteléket. Mivel a lelkész nem engedett el bennünket, csak is másnap mehettünk hozzá vendégül. Egy Tardy László nevű fia és két leánya van. Legnagyobb érdeklődésünket költötte föl II. Mátyás és Bethlen Gábortól való nemesi oklevelük eredetiben való előmutatása által. Midőn d. u. tőlök búcsútvéve kiléptünk volna, mindenütt kintállottak az emberek; hogy ama Tardy utódaitól száz év után való ritka látogatást láthassák. Megindult szívvel vettünk búcsút a lelkész házánál összegyűlt családtól. Legközelebb Tisza-Becs-ig utaztunk Tury lelkész úr kíséretében. Ama táj egészen református. Fájlaltuk, hogy magyarul nem beszélhettünk. Az ottani lelkész neje monda: hogy lehet az embernek reform, lenni és még sem beszélni magyarul? Na, de ez már megtörtént. Éjjel búcsút vé497