A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Művelődéstörténet - Bényei Miklós: A Magyar Tudós Társaság ügye a reformkori országgyűléseken

eszközeihez alkalmazandó alapszabályokkal együtt még bővebben kidolgozta: azt föntnevezett ő császári királyi fensége, országgyűlés idején kívül is, kegyes helybenhagyás végett Ő császári királyi felsége legmagasabb színe elé terjesztendi, azután országgyűlésnek is jelentést tevén felőle."

132 A Magyar Tudós Társaság, azaz a nemzeti akadémia megalapítása kétségkívül a legjelentősebb művelődéspolitikai eredménye volt az 1825-27-es országgyűlésnek (sőt, talán nem túlzás azt állítani, hogy a legjelentősebb eredménye volt). így látta ezt József nádor is, aki búcsúbeszédében kiemelte: „nagy lelkű ezen Ország Gyűlés folytában tett ajánlások által fog felemelkedni a' Magyar Tudós Társaság, avagy Academia, mellytől a' Hazai nyelv terjesztése, és mind ebben, mind a' Magyar Tudománybéli kimíveltség, a' Magyar Névnek dicsőségére legvidámabb előmenetelt várhat."

133 A törvény - még inkább az 1826-ban kidolgozott Planum, amelyre utal - és a nádor beszéde is mutatja, s a közvélemény nagy része is úgy érezte, tudta, hogy a Magyar Tudós Társaság nem csupán nyelvművelő vagy nem csupán tudományos intézet, hanem a nemzeti művelődés egészét szolgálja majd, a tudomány és az irodalom, a nyelv eszközeivel a közoktatás, a művészetek, a színjátszás stb. ügyét is előreviheti.

134 A hazai politikai vezetőréteg felismerte a kor tudományos fejlődésébe való bekapcsolódás és a nemzeti nyelv fejlesztésének egyidejű szükségességét, s jó néhány arisztokrata és középbirtokos nemes hajlandó volt áldozatot is hozni ezért. A magyar akadémia alapítása főúri gesztus volt, az intézmény terve - szervezete, irányítása - feudális vonásokkal terhelt, de a célkitűzés, az alapelvek már előre, a polgárosodás irányába mutattak. A rendek elsődleges szándéka egy „nemzeti" intézmény létrehozása volt; erre utalt a kizárólagos magyarnyelvűség és az autonóm jelleg, a belső önkormányzat hangsúlyozása. A terv azonban már az előkészületek szakaszában „polgári" tartalommal telítődött. A Planum és az országos küldöttség jelentése a tudományok teljes spektrumára kiterjedt és világosan megfogalmazta a gazdasági, társadalmi haladás igényét. A magyar nyelvű tudományosság, a nemzeti műveltség és a polgárosulás szoros összefonódása által a Tudós Társaság a nemzeti önrendelkezésért és a polgári átalakulásért folyó küzdelem egyik bázishelye, szellemi műhelye lehetett, így politikai jelentősége is nyilvánvaló volt. Már a törvény megszületése előtt jól látszott, hogy a társadalmi viszonyok elmaradottsága, a hazai tudományosság viszonylag alacsony szintje, az ország nyelvi megosztottsága, az osztrák uralkodóház és a bécsi udvar nagy befolyása, a felekezetek közötti ellentét stb. e művelődési intézmény működését is beárnyékolja, világnézeti, tartalmi és igazgatási kérdésekben gyakori lesz a nézeteltérés, a vita.

135 A fentieken kívül a Magyar Tudós Társaság átfogó jellegének volt még egy oka, nevezetesen az, hogy a tudomány és a szépirodalom ekkor még nem vált el élesen egymástól. Horváth János mutatott rá: hajdanán a latin „litteratura" elsősorban tudományt jelentett, s csak később szűkült le a szépirodalomra és került a helyére a tudományra használt „eruditio". Az Akadémia alapításakor a literatúra fogalmának kettéválása még nem fejeződött be, jelenti a nemzeti nyelvűséget, a tudományokat, a szépirodalmat, sőt - tegyük hozzá - a tudományok oktatását is. Az Akadémiával kivált ugyan a literatúra egészéből a tudomány - megint csak egészítsük ki: a nevében is az „Eruditio" szerepelt -, de magával vitte a szépirodalmat is.

136 132. Magyar törvénytár, 1740-1835. 445. 133. Ogy Jkv 1825-27. 6. köt. 539. 134. Röviden ír erről Kármán Mór: Közoktatási tanulmányok II. Közoktatásunk múltja (Bp., 1911)138-139. 135. Minderről 1. még: R. VárkonyiÁgnes: Tudomány és társadalom a magyar polgári átalakulás időszakában. A Magyar Tudományos Akadémia történetének első fejezete. = Világosság, 1975.10. sz. 610-611.; Vörös Károly: Abszolutizmus és rendiség konfliktusának kiújulása (1812-1830). = Magyarország története 5. köt. 1790-1848 (Bp., 1980)635. -A várható ellentétekről írt Bártfai Szabó László is: i. m. 19-21. 136. Horváth János: Akadémia és Kisfaludy Társaság. = A százéves Kisfaludy Társaság (18361936) (Bp., 1936) 354., 358. 468