A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Művelődéstörténet - Tóth Béla: Erasmus szerepe a magyarországi református iskolázásban

seket tartalmaz különböző klasszikus és újkori latin írók műveiből, a 25-től 100-ig terjedő lapok az „Ex Desiderio Erasmi CoUoquiis" címet viselik, a második csomóban pedig „Loquendi formulae eleg(antiores) ex Desiderio Erasmi Roterodami colloquiis excerptae"

19 címen találunk ötoldalnyi kijegyzést a 164-től 169-ig terjedő leveleken. Ezután a Colloquia századunkig nem jelent meg Magyarországon még ilyen leszűkített, válogatott formában sem. Erasmust a Ratio Educationisteljesen kihagyta az iskolai latin szerzők sorából. De ez nem jelenti, hogy szerepe véget ért. Maróthi György például mindent elkövetett, hogy a Coíloquiát tanítványai kezébe adhassa, de mivel a Habsburg-erőszak ekkorára a város nyomdáját is hatalma, ellenőrzése alá vette, kinyomtatására gondolni se lehetett „propter mordax verum", arra kéri bázeli barátját, I. Chr. Becket, hogy lehetőleg küldjön neki száz példányt abból a kisalakú kiadásból, mely a század elején Bázelben jelent meg, s mindjárt hozzá is teszi: „non Viennam, sed Bratislaviam" (nem Bécsbe, hanem Boroszlóba), ami azt is jelzi, hogy a Habsburg-birodalomban nem kedvelt könyvek hogyan jutottak el esetleg Magyarországra.

20 A Methodus (1170) nyomán

21 s nyilván előtte is, Erasmus mint a görög és (valószínűleg) a latin iskolai olvasásának mestere élt Debrecenben. Valószínűleg az ő De recta Latini Graecique sermonis promuntiatione (1528) c. tanulmánya alapján. Hogy Erasmus tanításai, gondolatai az emlegetett kiadásokon túl is, milyen erőteljesen éltek Debrecenben, a Kollégiumban olyan jelek tanúsítják, mint a Mennyből jött levele, szatirikus diákköltemény, melyben a Debreceni diákirodalom tudós szerkesztői is Erasmus hatását látják (Ak. K., Bp. 1964., 253.1.). De vajon nem Erasmus alábbi szavait visszhangozzák-e Csokonai Konstancinápoly (1790) c. költeményének befejező sorai: „Emelkedj fel lelkem! - előre képzelem, mint kiált felszóval egyet az értelem. S azonnal a setét kárpitok ropognak, s szívről az avult kérgek lepattognak. Tárházát az áldott emberiség nyitja, Édes fiaimnak sebeit gyógyítja, A szeretet lelke a földet beteli. S az ember az embert ismét megöleü. Eloszolnak a szent s a panaszos hangok. Boldogító érccé válnak a harangok, Avval sok száz embertárson segítenek, Amin most egy cifra tornyot építenek." Erasmusnál a Colloquia Peregrinationis, religionis ergo c. beszélgetésében pl. ezt olvassuk: „Gyakran eszembejut, hogy mivel tisztázhatják magukat a vád alól azok, akik annyi pénzt fordítanak templomok építésére, feldíszítésére, gazdagítására, hogy már semmi mértéket nem ismernek ebben. Elismerem, a miseruhák és a templomi edények tekintetében az istentisztelet megkíván bizonyos méltóságot, hadd nyilvánuljon meg a fenség az architektúrában is. De minek annyi keresztelőmedence, annyi gyertyatartó, annyi aranyszobor? Minek annyi mérhetetlenül költséges orgona? S még hozzá meg sem elégszünk eggyel-eggyel gyakran, minek az a zenebona, ha annyiba kerül, míg testvéreink, Krisztus eleven templomai, éhen-szomjan pusztulnak el."

21 19. A katalógus készítői az „elég" szót eleg(antiore) helyett „elegiacae"-ra egészítették ki. 20. LengyelImre-Tóth Béla: Maróthi György nevelési törekvéseinek külföldi gyökerei. Könyv és könyvtár VIII. 2., (Debrecen, 1971.) 93. 21. Csokonai Vitéz Mihály elegyes poétái munkái (Debrecen 1953.) 138. és Erasmus: Nyájas beszélgetések. (Fordította Trencsényi Woldapfel Imre, Officina-könyvtár 86/87.) 444