A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Természettudomány - Papp László–Dudás Miklós: Adatok a Közép-, a Dél-Nyírség és környékének botanikai értékeiről

29. Szajkó (Garrulus glandarius): Néhány párban költ a területen. Költési idő után laza csapatokba verődve kóborolnak. Télen is jellemző a vadetetők, szórók környékén. 30. Széncinege (Parus major): Az egyik legnépesebb odúlakó madara a Kőrisesnek. A kihelyezett mesterséges odúk legnagyobb részét ez a faj foglalta el. Fészkelés szempontjából jól alkalmazkodó, ezt bizonyítja a terület határán talált csősorompóban költő pár. Gyuruzesek alapján bebizonyosodott, hogy a fészkelő állomány jelentős része területtartó. A széncinege gyűrűzési eredmények alapján a Jolly-Seber-féle sztohasztikus módszerrel (12) végeztük a cinege populáció nagyságának becslését és ennek dinamikáját vizsgáltuk (2. sz. táblázat). Az adatokból kitűnik, hogy az 1987-es őszi szinkron mintavétel idején negatívra vált a populációdinamika iránya, az állomány csökkenő tendenciáját mutattuk ki. A tél folyamán a mortalitás és emigráció tovább csökkentette a denzitást, és a költési időszak kezdetére az eredeti állománynak csak töredéke maradt. Az 1988-as költési időszak végére a sikeres szaporulat miatt az erdő széncinege-állománya növekedett, amit a gyűrűzési adatok is bizonyítanak. A cinegevisszafogások időbeli vizsgálatával (3. sz. táblázat) lehet más aspektusból alátámasztani, ezt kiegészítve azzal a ténnyel, hogy a pusztulás és az elvándorlás nagyobb százalékban a fiatal madarakat (3) sújtja, míg a már beállt költőpárok jó része több évig is a területen marad s a revierek sem változnak lényegesen. Ez abból következik, hogy a visszafogások során magasabb volt az öreg madarak aránya mint a fiataloké. Ez várhatóan a törzsállomány öregedéséhez vezet, amit a sikeres költésekből visszamaradt fiatal példányok egyenlítenek ki. Az üresen maradt reviereket a természetes szaporulatból kialakuló párok töltik be és kevésbé a bevándorló egyedek. 1988 őszén már megnőtt a fiatalabb egyedek visszafogása is. Kékcinege (Parus caeruleus): A széncinegénél kisebb számban, rendszeresen fészkelő állandó madár. Fenyőcinege (Parus ater): Ritka kóborlóként jelenik meg a területen. 1988. III. 26-án jelöltünk 2 példányt és 1988. X. 12-én észleltünk 2-3 példányát. 1989-ben kora tavasszal is több példányt figyeltünk meg. 31 32. 2. sz. táblázat A vizsgálati terület széncinege populáció struktúrájának főbb indexei a fogás-visszafogási adatok Jolly-Seber féle sztochasztikus módszer alapján (12) Fogási időpont M, a; N

; <Pi Bi 1987. IV. 17-19. 47 0,3571 131,6 0,518 62,3 1987. X. 2-4. 29 0,2222 130,5 0,500 -11,2 1988. III. 25-26. 18 0,3333 54 0,833 1,7 1988. IV. 7-10. 20 0,4286 46,7 0,271 70,9 1988. IX. 19. 8 0,0909 83,6 1988. IX. 30-X. 2. 0,1714 Jelmagyarázat: MJ: A jelölt állatok száma á;: A visszafogások aránya N

;

: A teljes populáció nagysága q),: Túlélési ráta ÉJ: Új állatok száma (szaporulat és bevándorlás) 42