A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)
Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Képzőművészeti kiállítások a századelő Debrecenében
umnak adták volna át. De így volt ez Medgyessy Táncolók című reliefjével is, amelynek sorsa felől Medgyessy később Zoltai Lajosnál érdeklődött, s felvetette a múzeumba átvitel lehetőségét. Sajnos, ez nem történt meg, így a Táncolók eltűnt, vagy eltört a letétbe hagyott Ülő nővel és a Szoptató anyával együtt. 43 Ez a példa is mutatja, hogy a tízes, de még a húszas évekre sem alakult ki Debrecenben a képzőművészeti anyag kellő gyűjtésének és megbecsülésének rendszere. Már 1914-ben felleltározta a Műpártoló Egyesület tízéves gyűjtését Bakoss Tibor és ideiglenesen az Ipar- és Kereskedelmi Banknál helyezték el, de a művek jórésze elkallódott, míg a múzeumban megmaradt volna. 44 Nem tudjuk például hova tűnt az 1907. évi kiállításról vásárolt Rottman Mozart Sári tréfál című képe, vagy Margittay Tihamér Ugratása. 45 Három művet vett át letétbe, majd leltározott a Városi Múzeum az 1910. évi műpártoló egyleti vásárlásból: Kosztolányi Gyula: Munkából hazafelé, Halász Hradil Elemér: Régi oszlopos udvar és Fényes Adolf: Parasztlány című festményét. Ezeket ezer, nyolcszáz és hatszáz koronáért vásárolta az egyesület (Fényes művét ezer korona helyett hatszázért). Ez az 1910. évi „akció" volt a Városi Múzeumi Bizottság és a Műpártoló Egyesület együttműködésének első jele. 46 Később a múzeum több ízben vásárolt a műpártolós kiállításokról és kért letétként műveket, amelyek idővel múzeumi tulajdonba kerültek és ma is megvannak. Mindennel együtt hatékonynak tartjuk a Műpártoló Egyesület első másfél évtizedes munkáját, kiállításait, mert felkeltették a vizuális kultúra iránti igényt. Előbb divat, majd belső igény lett a polgári, értelmiségi otthonok képekkel, szobrokkal való díszítése, ami eddig csak nyolctíz nagy patríciuscsalád jellemzője volt. 47 Ez az igény eredményezte a Városi Múzeum egyre jelentősebb fejlesztését (családok ajándékaival is), támogatását, majd a Városi Képtár megnyitását (1919. április 14.) 48 //. A Műpártoló Egyesület kiállításainak műtárgyjegyzékei Ma sem általános (pénzszűke miatt még múzeumokban sem!), hogy katalógus kísérje valamennyi kiállítást, pedig enélkül nem szabadna tárlatot rendezni. A nézőknek, főleg az utókornak felbecsülhetetlen értéket jelentenek, jelentenének a katalógusok: segítségükkel állítható össze egy-egy művész oeuvre-listája, de feltérképezhető egy-egy terület érdeklődési köre, ízlése is. Az árak alakulása a legmeglepőbb: tükrözi azt az értékrendet, amely többrebecsülte a tetszetős képeket, mint Rippl-Rónai, vagy Tornyai remekműveit. A századelőn katalógus kísérte a csoporttárlatok jórészét, az egyéni kiállításokét kevésbé. A cikkben említett egyéni és üzleti (műkereskedelmi) jellegű tárlatok katalógusait nem ismerjük (valószínűleg nem is voltak), a csoporttárlatok jórészéről azonban maradt fenn egy-egy példányban műtárgyjegyzék. Csak egy-egy példányban, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban, mégpedig azért, mert azt a tanácsi iratok, engedélyek mellékleteiként megőrizte és átadta a Városi Tanács, vagy a Műpártoló Egyesület évi jelentései között találtuk. Ami megmaradt, azt közzétesszük az alábbiakban, mert nehezen hozzáférhetők, máshol talán nincsenek is meg. Nem fű43. A Zoltaihoz írt levelezőlap, 1921. okt. 21-i keltezéssel, a Déri Múzeum adattárában található. L. az 1921. évi múzeumi jelentést és a leltárkönyv 1921/7-8-9. sz. tételét! 44. Az 1914. évi febr. 18-i választmányi ülés határozott a bankban történő elhelyezésről. 45. A 234. és 169. számú műveket ezer koronáért vásárolta meg a város. 46. A katalógus 75., 269. és 277. számú képének 1910. dec. 12-én kelt átvételi elismervénye a DM. képzőművészeti adattárában. L. még Bíró Katalin: Egy kép története. Fényes Adolf: Parasztleány című cikkét = Múzeumi Kurír, 1982. 39. sz. 76-78. 47. Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek, a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei, 48. szám. (Debrecen, 1987.) 48. Városi Múzeum XIV. évi jelentése, 1918. 1-3. p. és hírek a Debreczen 1919. jan. 8., 21., ápr. 13., 14-i és a DFU 1919. évi ápr. 14-i számaiban. 416