A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Néprajz - Takács Béla: „Népművelés” a Hortobágyon a XVIII. században

sen tanít. „Le-ülnek tehát egy kies völgybenn", és a természetvizsgáló a csillagászattal kezdi a népművelő munkát, bár ez most eléggé szűkkörű, mert csak a pásztor hallgatja az eszmefuttatást. A tudós sorra veszi a naprendszer bolygóit: Mercur, Vénus, Föld, Mars, Jupiter, Saturnus - közben a természetvizsgáló Kopernikuszra hivatkozik, a porba rajzot készít a pásztor számára a csillagok állásáról, „te pedig olvasó nézzed a rajzolatot" - veti közbe a természetvizsgáló. Tehát Jeney György könyvéhez hat rézmetszet is készült. A harmadik napi oktatás témája az állatöv csillagainak ismertetése. Szóba kerül a Föld forgásának titka, az idő és a tér kérdése, meglehetősen bonyolult magyarázattal, porba való rajzolással, illetve a rézmetszetekre való utalással. A beszélgetés estig tart, és most jön egy meghökkentő esemény: a természetvizsgáló „a le-menő nap felé artzal, le-térdepel, ezt látván a pásztor észreveszi mit akar, ő is hasonlóképpen tselekszik, az oda érkezett bojtárok-is hasonlóképpen, a természetvizsgáló" fennhangon imádkozik a Teremtőhöz, pontosabban szólva: a Naphoz! A két és fél oldal térj edelmű imádságban Isten neve sehol sem fordul elő, bár a szövegből az derül ki, hogy a „világnak bölts Ura" hozza fel a Napot, vagyis ő parancsol az égitesteknek, és ő határozza meg, hogy az ember hány napot érhet meg a földi létben. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint „megbízható nyomokat a napkultusz közelmúltbeli meglétére" az etnográfia 404