A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Néprajz - Takács Béla: „Népművelés” a Hortobágyon a XVIII. században

kasbőrt a juhbőr mellé teszik, a farkasbőr megeszi a juhbőrt, majd megjegyzi: „azomban héábavalóságokkal ámittani a köznépet nem emberség, fő képpen a mostani tudós világban; még-is illyenekkel rakják meg a kalendáriumot a könyvnyomtatók; s az illy énekhez úgy ragaszkodnak némellyek, hogy ha egyszer könyvben olvassák, negyven ötven esztendős korokban sem akarják magokat az illyen oktalanságokról le-tanittatni". A farkas Molnár János szerint „a szarvas marhát hátúi szokta meg ragadni: hogy amaz magát nehezen oltalmazhassa. Hogy az erős állatot könnyebben le-vonhassa, előre földdel meg-tölti tulajdon belét. A bárány vérét a farkas kiszívj a, ha verembe meg-fogatik, meg-alázza magát. Innen j öve ama mondás: alázatos mint a verembe esett farkas: örömmel szövetséget vetne a farkas a pásztorral, tsak az ebeket eresztenék el. Sok örömest a juhokkal is, tsak a pásztorokat, és komondorokat botsássák el mellőlük. Ha mese kel, im a meg nem-vetendő. Komaságba hivá a farkas a tyúkot és a ludat. El-j övének. De végre midőn vigan valának, egyet ordit a farkas, s fogát vitsóritván, nyakon ragadja mind a kettőt emészti, nyeli. Ihol a farkas koma." A róka, a szamár, a kutya ismertetése során Molnár János egy általunk ismeretlen szerzőre, Nagy Albertre hivatkozik, aki azt írja, hogy „a szamár hátából, a mellyen terhet hordott, készített lábbeli soha se szakad el". A madarak ismertetése során a szerző azt írja, hogy Ascanius bíborosnak olyan szajkója volt, hogy „el-tudta rendre mondani az egész Krédót minden hiba nélkül". Az állatoknak „elmélkedő, közönséges meg-tekéngetések" című fejezet valóban elmélkedés, amelyet Molnár János egy Plüs nevű természettudós munkája alapján írt. A szerző nem elfogult a saját könyvével szemben, mert a következő rövid részben olvasmányként ajánlja a pásztoroknak a római katolikus egyháztörténetet, Vajda Sámuel tihanyi apát „Az Ur Jesus élete" című könyvét. „Dávid király és pásztor penitentzia tartása" c. könyvet, „Az evangéliumos könyvet", „Bertalanfinak a világ ismeretéről írt könyveit", Benyitzki Péter énekeskönyvét, „Kempis Tamásnak drága tanítású négy könyvét," végül javasolja Molnár János, Pázmány Péter imádságos könyvecskéjét. „A pásztorok kötelessége az Istenre nézve" c. fejezetben Molnár János a pásztorokat imádkozni tanítja, ezért reggeli és esteli könyörgést közöl, versben és prózában. „A pásztorok kísértései" c. fejezetben erkölcsi tanításokat olvashatunk. Ezek között említi a szerző a jóra való restséget, a szerelmet, a tolvajságot, a szitkozódást. „Pásztorok minden kisértésben az Istenhez fohászkodjatok" - írja Molnár János, majd minden napra rövid áhítatos elmélkedést közöl. Molnár János könyve azoknak a bibliai igéknek a felsorolásával végződik, amelyek a példás, a tiszta, az istenfélő életre ösztönzik a pásztorokat. Assner Ferenc pozsonyi rézmetsző két műve díszíti Molnár János könyvét. Az elsőt, teljesen ötletszerűen a 42. lapon találjuk, ahol a szövegben a pásztorok engedelmességéről beszél a szerző, a tájképen viszont bárányokat látunk békés legelés közben. Ezt annál is inkább megtehették a juhok, mert Dávid éppen egy medvét teper a földre, a fa alatt pedig egy döglött oroszlán fekszik. A rézmetszet tehát a 13. laphoz illene, ahol Dávid hőstetteiről olvashatunk, hogy ti. megölte a nyájára törő oroszlánokat és medvéket. A második képen, amelyet a 200. laphoz csatoltak, Mózest látjuk az égő csipkebokor előtt, erről a csodáról viszont Molnár János a 2526. lapokon ír. Izgalmas, ugyanakkor teljesen kilátástalan vállalkozás lenne annak a kiderítése, hogy Molnár János könyvét olvasták-e a pásztorok, esetleg felolvasta-e a könyv erkölcsnemesítő, népművelő fejezeteit a gazda vagy a gazdasszony a cselédeinek, egyáltalán kezébe jutott-e a könyv azoknak, akiknek a szerző szánta. Egy azonban biztos: Molnár János könyvét Jeney György nemcsak olvasta, hanem példaképül állította maga elé, és ez ösztönözte arra, hogy hasonló céllal ismeretterjesztő könyvet írjon, kiadjon, de már csak a szülőföldje közelében élő hortobágyi, és ebből következően református vallású pásztorok számára. így jelent meg a „Természet-Könyve. A hortobágyi pásztor, és a természet-visgálo. A nem-tudósok kedvekért irta Jeney György. Pestenn, Pátzko Ferentznek betűivel. 1791." - című, 224 lap terjedelmű kiadvány. Jeney György a könyve „Elöljáró beszéd"-ében elmondja, hogy a „munkátskáját" azok398