A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Néprajz - Dankó Imre: Vízgazdálkodásunk népi alapjai II.

vésbé voltak elégségesek a folyamatosan növekvő vízigény kielégítésére. A városi magisztrátus előtt állandó tárgy volt az új közkutak létesítése, a város vízben bővebb keleti részén, de másutt is. Az igények jogosultságát senki sem vitatta, a tervekből azonban mégis kevés valósult meg. A városnak egészen egyszerűen nem volt pénze ahhoz, hogy a megkívánt mennyiségben ásasson új kutakat. A kútásások elmaradásának a múlt század dereka felé volt már egy másik, eszmei akadálya is. A városatyák egy részének korszerűbb eszközök alkalmazása lebegett a szeme előtt, mint amilyenek a hagyományos kutak építése volt és reménykedtek abban, hogy ezek a korszerűbb, a technikai civilizáció magasabb fokán kialakult és már számos más helyen alkalmazott víznyerő eszközök és módok megvalósíthatók lesznek Debrecenben is. Ezért a hagyományos kutak építését egyenesen ellenezték is, úgy gondolva, hogy újabb kutak építésével csak a korszerű megoldás elodázását érik el.

37 A debreceni vízgazdálkodás történetében is nagy fordulatot jelentett az az idő, amikor a vízhelyzeten javítandó, a szennyvizek megnyugtató módon való összegyűjtéséről és elvezetéséről kezdtek eleink gondolkodni. Arról már volt szó, hogy a vízfolyások, tavak befogadták magukba a szennyvizeket is, sőt arról is, hogy az úgynevezett árkokban is összegyűlt a szennyvíz és a terület lejtésének megfelelően többszörös áttétellel, a gravitációra alapozottan el is vezették azt. A szennyvíz gyorsabb elvezetésének szüksége ásatta meg az említett árkokon kívül az első, kimondottan csatornát, ami sokáig „városi fővízvezető árok" néven szerepelt. Ez az egykori Miklós (ma Dimitrov) utca nyugati végétől indult és mintegy két és fél küométer távolságban, ahogy Tikos Imre mondta, a „Tóczó folyási árokkal egyesült". Tikos megadta a lejtési adatokat is. A „fővízvezető árok" kezdetén a tengerszint feletti magasság 107,90 méter, a Tócóba ömlésnél pedig 104,70 méter volt. Tehát a csatorna esése kilométerenként 1,45 méter volt.

38 Ez az esés lassú folyást tett csak lehetővé, olyan esetekben pedig, amikor a Tócónak nagy vize volt, amikor kiáradt, a csatornában egyenesen visszafelé folyt a szennyvíz. A helyzet mit sem javult azáltal, hogy közben a város főutcáit szennyvízelvezető csatornákkal látták el, mert ezeket a mellékcsatornákat, hogy a szükséges esést biztosítsák, igen mélyre kellett ásni. A meredeken ásott árokfalak gyakran beomlottak és eltorlaszolták a folyást. Ezek a mellékcsatornák végül is a Tócóba folyó „fővízlevezető árokba" torkollottak, ahol viszont az alacsony esés következtében tóvá, mocsárrá alakultak, a magukkal hordott hordalékot pedig leülepítették. A bűzös, nyílt csatornákkal senki sem volt megelégedve, nem is lehetett, és a múlt század derekától kezdődően egyre inkább a várospolitika homlokterébe került a csatornázás kérdése. Amíg azonban a tervekből, igényekből valami is megvalósult, számos ilyen és ehhez hasonló, a város közvéleményét nagyban kifejező újsághírt lehetett és kellett olvasnia a debrecenieknek. A Debreczen egyik 1869. évi száma például ezt írta: „A hatvanutczai kert mellett ki a tóczóig a csatornákban összefolyó víz és ürülékek kivezetésére tavaly készített árok, miután igen meredeken ásatott, több helyütt egészen be van omolva úgy, hogy e csatornákban a bűzhödt folyadék fennakadván, az ismét a vásártéri nagy nyitott árokban gyűlt össze, a mi egészségi tekintetben az illető városrész lakóira nézve igen hátrányos lehet. Figyelmébe ajánljuk az árok kiásását az illető hatósági közegnek."

39 37. Sápi Lajos: Debrecen település- és építéstörténete (Debrecen, 1972) I. m. 24-50. - Vele kapcsolatosan lásd még: Baldácsy Antal: Alföldi úthálózat (Pest, 1871) - Róna Zsigmond: Magyarország éghajlata (Budapest, 1909) - Jelentés a tiszai és a hortobágyi árvizekről (Tiszaroff, 1932) - Hajósy Ferenc: A csapadék havi középértékei Magyarországon - Vízügyi Közlemények 1934,14. sz. - Zoltai Lajos: Szárazmalmok, szélmalmok, vízimalmok a régi Debrecenben - Debreceni Képes Kalendáriom 1935, 71-79. - Sápi Lajos: Debrecen első csatornázása. I. m. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968) 269-303. 38. Tikos Imre: Vízrajzi ösmertetés. Debreczen város határán fekvő laposok és vízfolyások egyes pontjainak magassági fekvése tengerszint felett. I. m. Zelizy Dániel (szerk.): Debreczen sz. királyi város egyetemes leírása (Debrecen, 1882). I. m. 39-41. - Vö.: Sápi Lajos: Debrecen első csatornázása. I. m. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968) 269-303.

1. m. 39. Debreczen I. évf. 1869. 15. sz. (július 21. szerda) 2. 358