A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Hadifogságom első négy hónapjának története

Friedrickshofban találkoztam egyik debreceni osztálytársammal, Sz. Kovács Miklóssal, akivel ettől kezdve minden táboromban együtt voltunk egészen a hazajövetelig, helyesebben azután is, mert a debreceni kereskedelmibe visszairatkozva, együtt érettségiztünk.

11 Aug. 4-én vöröskeresztes kiküldöttek jöttek, s megtekintették táborunkat. Egyre szembetűnőbb törekvés lett az egyes fórumokon, hogy a foglyok sorain belül különbséget tegyenek az egykor fegyveres szolgálatot teljesítő katonák, valamint az elhurcolt és munkaszolgálatra használt leventék között. Ennek egyik korai megnyilvánulása volt, hogy már a látogatást követő napon megkezdték közülünk a katonák kitelepítését a közeli erdőbe. Állítólag rövidesen a kosztban is eltérés mutatkozott a leventék javára. Tekintetbe vették, hogy mi növőkorban vagyunk. Még ezt megelőzően, jűl. 26-án az angolok tartottak ellenőrzést. Számomra azért is emlékezetes maradt ez a nap - bár a kettő között semmiféle összefüggés nem volt -, mert ekkor készített néhányunkról fényképet egy ember, akinek ezért élelmiszerrel fizettünk.

12 Nagy élmény volt számunkra, hogy a közeli pankeri kastélyban, annak nagytermében jűl. 12-én előadást tartottak. A közreműködők: W Knizia, Natl. X Theater (Osnabrück), J. Ducrus, Staatstheater (Stuttgart), M. Grothusen, Stadttheater (Bielefeld), K. Seyfferth, Stadt. Orchester (Chemnitz), valamint zongorán kísérőként Harry Blum lépett fel. Goethe, Schubert, Schuman, Händel, Möricke, Brahms, Storm, Loewe műveket adtak elő. A szereplők szintén hadifoglyok voltak, de önmaguk és mások szórakoztatására nívós műsort állítottak össze.

13 Belépődíjként nagyon keveset kellett fizetni. Bevételüket a szereplők saját helyzetük javítására fordították. Nekik köszönhetően két óra hosszára elfelejtkezhettünk, már akik ott voltunk, a pajtáról. Kastélyban tartózkodtunk és művészetet hallottunk nagyszerű művészektől. A parancsnokság részére a karpaszományosok miből, miből nem jűl. 29-re egy rádiót készítettek.

14 így a Rehna után nélkülözött világhírekhez (Rehnában ottmaradt a híradósok nehéz alkotóelemekből álló rádiója) ismét hozzájutottunk. Ugyancsak a karpaszományosok alakítottak egy énekkart, amely kedden a német, pénteken a magyar foglyok részére tartott istentiszteleteken lépett fel. Olyan nagyszerűen énekeltek, hogy a kastély úrnője péntekenként is részt vett a szertartásokon, csakhogy minél többször hallja a kórust énekelni. Emlékezetem szerint - legalábbis azokban a táborokban, ahol én is megfordultam - ez az énekkar alakult nálunk magyaroknál elsőként kulturális célzatú szereplőgárdaként. Sokat változott az istentiszteletek gyakorisága, de a külsősége is. Eddig ugyanis a szertartások a táborban, vagy azon kívül, de mindkét esetben a puszta földön, esetleg az avaron folytak. Mostantól a kastély melletti kis templomban voltak az istentiszteletek. Sőt mivel az emberek döntő része nem rendelkezett zsoltárral - a parancsnokságon meg volt írógép -, ezért a szükséges szövegeket előre legépelték, a papírlapokat a templomi padokra helyezték, ezáltal megkönnyítették a közös éneklést. Egyik nap izgalmas történet játszódott le közelünkben. Ennek előzményeként arról kell szót ejteni, hogy Rehnát követően az angolok már nem őriztek közvetlenül bennünket. Bizonyos körzetben, 8-10 km-es távolságra a táborhelyünket is el lehetett hagyni, igaz, menetenge11. Sz. Kovács Miklós érettségi után a vasútnál helyezkedett el. Néhány év múlva munkahelyén szerencsétlenül járt, és sérülésébe belehalt. 12. Kovács Béla barátom ezt a fényképet használta nyugdíjazásakor - az én igazolásom mellett - arra, hogy bizonyítsa hadifogságban létét. A képen az első sorban: Kovács Béla, Szűcs Ernő, Rab Ernő, Fehér Lehel, hátsó sorban: ismeretlen, Szűcs Ferenc, ismeretlen. 13. Későbbi német barátaim - Herbert Genz - Friedrickshof és Panker minden általam említett pontját lefényképezték és a képeket pedig megküldték számomra. A pankeri kastély látképét pedig Rineke Vlug holland festőművésznő készítette számomra. 14. A karpaszományosok legénységi, esetleg tisztes, altiszti állományú, érettségivel rendelkező katonák voltak a Horthy hadseregben. Zubbonyuk ujján viselt megkülönböztető jelükről nevezték őket el. 328